Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 24. szám
Küldöm ezt a könyvem Móricz Zsigmond úrnak,
Hallja zenéjét ma lágy hegedűhúrnak,
Nem zenekar ez még, mint az ő nagy hangja,
De lehet, hogy az lesz, ha isten akarja.
Ma még vékony ének... Ki tudja, mi: holnap?
Ma még keskeny vizen rengő kicsi csolnak,
De lehet, hogy - és ez tiszta szándék bennem -
Egyszer sikerül még tengerre eveznem.
Lehet, hogy a csolnak is megnő nagyobbra,
Mire kiér majd a tengeri habokra,
S nem kicsi csolnak lesz, de hatalmas gálya,
Melyen nem fog Neptun apálya-dagálya.
Ma még csak dióhéj... még csak hegedűszó,
Korán serdűlt ének, álomvizen úszó,
Fuvolahang, cingár muzsikáló kellem
Esti unalomnak halk órái ellen.
Fiatal must voltam, megerjedek lassan,
Hogy a borhoz szokott gégét simogassam
S ne resteljen tenni vendége elejbe
Móricz Zsigmond úr sem, írók fejedelme!