Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 23. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Herman Lipót rajzai

Herman Lipót testes füzetben egybegyűjtötte és kiadta rajzainak egy részét. Rajzai nem megkezdések, hanem vázlatos mivoltukban is kész, szinte mozdíthatatlanul zárt eredmények. A teremtő munkának nem azt a pillanatát mutatják, midőn a látó szem a jelenségekre rátapint és formákba osztja a látottakat. Herman Lipót naturalista művész, nincs egyetlen vonása sem, mely nem a naturalista látás eredményeiből táplálkoznék, rajzaiban mégis elveti a naturalizmus eszközeit és módszerét. Nem követhetjük őt építő munkájában, nem látjuk, hogy a részletek hogy növekednek, gyarapodnak, mint a sejtek cellarendszere, hogy aztán egyetlen egésszé váltan a természetnek a maga életét élő, elkülönült darabjává, művészi alkotássá emelkedjenek. Szóval nem másolatokat kapunk a természet arculatáról, hanem a formáknak, a mozgásnak bizonyos rendszer, törvényszerűség szerint történő kivonatolását, azaz inkább e kivonatolás, absztrakció első fogalmazását. Kompozíciós gondolatait közli e füzetében Herman Lipót és ahogy nagyobb méretű festményeiben is a barok mesterek hagyományaira épít, úgy e vázlataiban, feljegyzéseiben szintén a klasszikus múlt erőforrásából merít és annak formai statikai gondolatkörébe iparkodik új életet, új ötleteket belevinni.

Agya, képzelete bőségesen termeli ki magából a kompozíciós ötleteket. Tömérdek figura nyújtózik, mozog lapjain, és mennyi helyzet, kapcsolat! Dús koszorúba fonódnak a meztelen testek, valami vad bacchanália fergetegére emlékezünk, hol egymásba ível, mozdulását tovább lendíti, más testre hárítja a végtagok sokasága, mintha őserdők csalija, iszalagos lombozatainak fonadéka elevenedne meg...

E rajzok rápillantást engednek Herman Lipót dolgozási módjára, mely elsősorban intellektuális és csak másodsorban ösztönös. Hogy melyik alkotási mód előbbre való? Az eredményen múlik, az dönti el.

Ez a megnyilatkozási forma mindenesetre nagy rajzbeli kultúrát, kompozíciós készséget igényel. Herman fölényes könnyedséggel, széles lendülettel ontja papírosra eszméit. Ez kétségkívül előnyös világításba helyezi talentumát, rajztermő potenciáját.

A füzethez Lehel Ferenc írt előszót, melyben stílkritikai elemzéssel boncolgatja Herman Lipót művészetét és igyekszik híveket szerezni a művésznek. Úgy hiszem nem is eredménytelenül.