Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 22. szám · / · Figyelő
A jó könyv mindig gyorsabb és mélyebb kapcsolatot teremtett az író és a nép között, mint az úgynevezett "népies" könyv. Így van ez az ifjúsági irodalommal is. A gyerek hamarosan félretolja a könyvet, amelyből kitetszik a lóláb: az oktatói vállveregetés. A gyerek szeret tanulni, szereti képzeletét merész röptű szárnyalásra bocsátani, de mindenekelőtt elvárja, hogy komolyan vegyék őt. A nehézségektől, a megértés fáradalmaitól kevésbé fél, mint a lusta elmejárású felnőtt s az eszméket, az ideálokban való hitet s a jellem emelkedettségét mindenesetre jobban a szívébe zárja, mint az élettel megalkuvó nagy embertársai. Nem komázásra és nem tehetetlen, gyáva egyenjogúsításra kell gondolni, amikor arról van szó, hogy a gyerekkel akkor tudunk legjobban bánni, ha felnőttekként kezeljük, hanem a szent gyermeki komolyság megbecsülésére. Legjobb ifjúsági könyveink ma is azok, amelyek nem gyermekek számára íródtak. Gulliver, Copperfield Dávid, Robinson Crusoe. A mi irodalmunkban Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-ja és Móricz Zsigmondnak legutóbb megjelent regénye, a Légy jó mindhalálig. Sajátságos, de így van, az ifjúsági irodalomnak meg kell szűnnie, hogy felvirágozhassék.
Lestyán Sándort is azon írók közé kell soroznunk, aki a gyermeket megbecsüli s legjavát igyekszik adni, amikor a gyermekkor epopeáját akarja megírni. Témája: a somoserdői diákok csínytevései kissé Molnár Ferenc-ízű, de sok tekintetben önálló is. Negyedik gimnazistákról van benne szó, akik mohikán törzset alakítanak a somosi erdőben s mint hű May Károly olvasók az indiánusok életét nem kis szakavatottsággal honosítják meg a magyar őserdő barlangjaiban. A mohikánálomnak azonban vége szakad, utolsó, nagy csínytevésükkel magukra haragítják a grófi erdő birtokosait, akik az erdőt nemcsak a diákoktól, de a kis város egész lakosságától eltiltják. A kis mohikánok azonban nemcsak csínyeket követnek el, hanem vadtörzsi és cserkészi bajtárs-szellemüket a kis város egy tűzeseténél is bravúrosan kimutatják. Az égő házon ők az első tűzoltók, a szegény lakók bútorait ők mentik meg, úgy, hogy a polgármester a diákok büszke mellét éremmel díszíti fel. Ha a fiúk valamivel nagyobbak, a téma nemcsak valószínűségben nyert volna, hanem jelentőségében is. A somosi erdő eltiltását és a mohikán-álom megszűnését könnyen ki lehetett volna szélesíteni a gondtalan gyermekkor elmúlásává. Az erdőből kizárt diákok érezhették volna, hogy ezentúl már nemcsak a somosi erdőbe, hanem a gyermekkor játékos, tündéri Nagyerdejébe sem léphetnek s így a regény, amely csupán gyermekkalandokat ír le, a gyerekből ifjúvá serdülő válságos kornak szimbolikus rajza lehetett volna.
Lestyán Sándor, akinek ez az ifjúsági regény az első nagyobb műve, kiforrott stílusú, kész írónak mutatkozik be. Gyermekalakjai elevenek, jól megrajzoltak s kis történetük mögött határozott vonalakban bontakozik ki a vidéki városi élet s egy szép, ragyogó májusi tavasz, mint a kedves, bár olykor némi túlzással megírt diákcsínyeknek méltó kerete.
Lestyán könyve Amicus díszes kiadásában, Pólya Tibornak majdnem kivétel nélkül sikerült finom rajzaival jelent meg: fényűző ajándék gazdag iskolásfiúk számára.