Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 22. szám · / · Figyelő
Tipikusan női versek, férfi-ember számára idegen vágyak után törekvő asszonylélek különös hajtásai, idegen szempontból nézett idegen élet. Szitáry Zelma is rokona ebben a legkülönbözőbb értékű és irányú költőnőknek: művészete ott a legteljesebb, ahol a nőiség beszél verseiből. Ezen a téren a szerelemnek nemcsak érzelmi rajzát, hanem a végtelenbe szálló, de a szédülés ellen mégis gyönge, kis kezekbe fogódzó férfi és a töprengő kérdésekre öleléssel felelő nő viszonyának fogalmi képét is adja.
Van a kötetben néhány vers, melyet férfi is megírhatott volna. Ezek a többieknél kétségtelenül jobban megkomponált finom hangulatképek, mégis azt mondhatjuk, hogy a bennük lévő zártság és érettség a könnyű megoldások zártsága és érettsége.
Ellenben jó a férfi-nő szembeállítása azokon a helyeken, ahol mozdonyok és 42-esek kikapcsolásával érzelmileg és gondolatilag emeli ki a különbségeket, mint pl. az
Formailag kevés kifogást emelhetünk e bonyolult ritmusra hullámzó prózai versek ellen, inkább a szerkesztés fogyatékosságáról kell szólni: némelyik vers elnyújtott és sokból hosszú részletek kimaradhatnak. Ez utóbbi különben a prózai versek állandó veszedelme. A versek stílusa friss és gazdag, a költő fantáziája merész szökkenésekben járja be a mindenséget, azonban az a mérsékelt vadság, melyet a divat lopott be itt-ott a költeményekbe, nem helyénvaló és nagyon elüt a legjobb versek nyugalmas tónusától. Kárára van a szép kötetnek, hogy Szitáry Zelma néhol ú. n. téma- vagy ötletversekre pazarolja tehetségét