Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 22. szám
Biharban, urasági földben
Gyökken titkaim világterebélye:
Ott mar mohón a Föld emleibe
Jöttem televényillatú regéje.
Ott születtem, egy ellentett világban,
Hol egymás mellett kérdőn állanak
Béresház és kastély, gyepes- és angolkert
S a kerítésen ki s behajlanak
Honi vad és nemes idegenvirágok.
Ott születtem, egy felemás világban,
Hol bölény úr és napszámbanhalók
Ősi álmukból riadozva hallják
Az újvilági életindulót,
Igák és gépek, dűlők és vasútak
Ahol találós kérdéseket adnak
S gulyakútakból és ártézicsapokból
Oly különízű egyvizek fakadnak -
Ahol megtanúl tünődni a gyermek.
Biharban, urasági földben
Gyökken titkaim világterebélye,
Tanyák, falvak és városok felé
Szökken szálba súgár törzse meredélye
S elágazik minden földi tájnak,
A Megnyilatkozás Napját ölelőleg,
zengve napszagú csillagvirágokat:
Indulóit a kipirult Időnek,
Indulóit a világszerelemnek.
Titkokkal terhes Biharból a vérem
Budapestre hajtott fel engemet,
De bármily mohón oldódik világgá,
Éppoly mohón eresztek gyökeret.
Gyökér meg ág - találkozóra indul
S össze, gyümölccsé, bennem bízik érni,
Vágyik magul vetődni minden emberagyba,
Hogy ne maradjon vadon egy tenyérnyi -
Hogy uradalmam legyen mind a Föld!