Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 21. szám · / · Figyelő
Mennyiségre aránylag igen kevés az, amit Körösfői Kriesch Aladár rengeteg munkásságából a Belvedere-szalon kiállítása bemutat. De kicsiben is tanulságos, mert rajta a kiállított vázlatok magyarázzák a mestert és elárulják alkotó munkájának némely érdekes titkát. A Zeneakadémia első emeleti falára festett freskójának két színes vázlatával is megismerkedünk a kiállításon. Mind a kettő a téma ("Az élet keresői a művészet vizéből isznak") formai kialakulásának fontos fázisait mutatja meg. Mind a kettő elárulja, hogyan indult el Kriesch az elvont gondolat kifejezésére a konkrétumból. A keletkezés időrendje szerint bizonyára első vázlaton a szimbólumos cselekmény színhelyéül magát a természetet látjuk, bár bizonyos elhatározás szerint megszabályozva: stilizáltan. Zöld mezőn folyik merőleges vonalban a zene vize, s egyik partján szárnyas múzsák virágot hintenek habjai közé, másik partján az élet keresői sorakoznak. Köztük ráismerni Beethoven és Mozart alakjára. Ez a vázlat lehetett a tárgynak első elképzelése, mert benne a szimbólumos és naturalisztikus elemek még szétágazva zavarják a hangulati egység kialakulását. A másik vázlaton Kriesch már egészen közelébe jutott tárgya végleges alakjának, annak a szimbólumos kompozíciónak, mely átható kék színeivel a Zeneakadémia első emeletén világít. A megoldás ezen a képen ornamentumszerűbb mint az első vázlaton. A határtalan természet határok közé foglalva jelenik meg rajta: mint építészet. Tárgyát ezen a változaton jobban megmarkolta, összébb szorította, kifejezésében kerekebbre alakította. Csak az előtérben zavaró még néhány naturalisztikus emberalak: Beethoven és Mozart képe. Ezeket az elemeket is eltüntette a végleges freskóról Kriesch. Ritmusával, színeivel, tömegeloszlásával minden a művészi gondolatot szolgálja azon.
Kriesch képzeletének forrásához még közelebb kerülünk egy másik színes vázlatán, azon, melyet utolsó nagyobb (és meg nem valósított) kompozíciójához ("Mátyás találkozása Beatrix-szal") készített tanulmánynak. A forrás, amelyből ihletet ivott (mi más is lehetett volna?) a természet, még pedig a maga pontosan ellenőrizhető mivoltában. Havas domboldal a szín, rajta néhány szegényes parasztkunyhó. S erre a természetből kivágott tájrészletre terítette rá Kriesch képzeletének színes szőnyegét. A kép annyira vázlat, hogy az alakok mozdulatairól sem ad még eléggé megfogható képet. Annál hívebb mása a valóságnak Gödöllő havas domboldala.
Nincsen és nem is lehet az másként: a természettől legelvonatkozottabb képzelet is az, mely hajdani formai és színes élményeinek, csakis