Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 20. szám
E szőke, bús magyar víz hajlatánál,
Hol én most holdvilágnál messze nézek,
Mélázott árván ama régi császár
És meditált felőled, távol élet.
Ő is magánya magasára lépve,
Mint holdvilág a halk azúr tetőkre,
úgy látta, hogy káprázat semmisége
A tett, a vágy, hogy minden balga, dőre.
Úgy látta ő is és a szíve mélyén
A hármas érc alatt, mint a pokolban
A Vulkán pörölye, mely fájva dobban,
Egy érzés vert és gondolá, miként én
A szőke vízre s szőke holdra nézve:
Az élet gyász és nem tudsz halni mégse!