Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 20. szám · / · Szép Ernő: Bűneim
A két szemem oda kéne adnom egy vak embernek. A két fülem egy süketnek A két lábom egy lábatlannak. A két kezem egy olyannak akinek leesett a két karja. Az orrom oda kéne adnom egy orratlannak. A fogaim egy fogatlannak. A szívem egy szívtelennek. A hajam egy kopasznak. A bőröm le kéne vetnem és oda kéne adnom egy aggastyánnak, öltözzön át. A gégém, a mandulám, a tüdőm, a vesém, a lépem, a májam, a gyomrom, a mindenem, a vérem, a csontjaim, az idegeim, az inaim, mind darabonként ízenként deciliterenként centiméterenként oda kéne adnom egy-egy olyannak akinek a bútorzatában valamije vagy elromlott vagy legyengült. A homlokomból a Korlátoltságot oda kéne adnom egy bezárt őrültnek, hadd jöjjön vissza. Az életet, ezt a felébredést, azt oda kéne adnom ennek az asztalnak, hogy élő legyen! Ha így oda tudnám adni magam, még akkor se lennék önzetlen, tudom.