Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám · / · Figyelő

Hevesy Iván: Máttis Teutsch új metszetei

Három új metszetet adott közre egy bécsi verseskönyvben Máttis Teutsch János, a nálunk is jól ismert szász expresszionista festő. Szinte nem várt fejlődésről tesz velük tanulságot és még mindig új lehetőségeit tudja megmutatni annak a képformának, melyben két éve úgy látszott, már kimondta az utolsó szót.

Máttis Teutsch expresszionizmusa, mint a legtöbb expresszionistái, a postimpresszionizmusból indult ki. A természetből kapott látomások összefoglaló, ritmikus foltokban való szabad kifejezései: ezek Máttis első munkái. A fejlődés során azután mind kevesebb fontossága lesz a természet visszaadásának és mindig nagyobb a ritmusnak és a színfoltok harmóniájának. Az impresszió érzéstartalma fokozódik, ennek kifejezése válik lassanként egyedüli céllá, az impresszió maga pedig, vizuális jelentőségében egészen háttérbe szorul. De az élményt adó természet nagyon leegyszerűsítve és ritmikussá stilizálva még sokáig megmarad a képeken Az expresszió együtt jelenik meg forrásával az impresszióval. Például: áhítatos erdőmélye. A fák bókoló ívekbe hajtva, magukba olvasztva szintén meghatottan meghajló emberi figurákat, ünnepélyes, lágy ritmust vernek körbe a kép központja felé, ahol két, nagyon elstilizált emberi alak ölelkezik össze. A természet az érzést adja és egyszersmint szuggerálja is.

Amíg Máttis Teutsch elérte az expresszionizmusnak ez a középső átmeneti fokát, addig egy dekoratív értelemben harmonikus és zárt kompozícióformát is sikerült neki kialakítania. Ez a képforma koncentrikus felépítésű, még pedig olyasformán, hogy a kép széleitől befelé mindig aprózottabb ritmusok rétegeződnek folyton kisebbedő körökben. Máttis linóleummetszeteinek ez a kompozícióformája azonban átmenetileg felbomlott: felbontotta a további absztrakáló folyamat, amelyben a természet formái majdnem nyomtalanul feloldódtak és eltűntek. Máttis eljutott a tiszta, következetes expresszionizmushoz, amely szuverénül, közvetlen asszociációk kirekesztésével csak a színfoltok és formaritmusok felhasználásával igyekszik szuggerálni az érzést.

Az új periódus elején a képek és metszetek formailag kissé zavartak és ki nem egyensúlyozottak voltak de hatásukban energikusabb lendületet nyertek és nem olvadtak el, mint addig, az odaadó, erotikus, lágy harmóniákban. Formátlanságuk ellenére, vagy talán éppen annak következményeképp expanzív, szétfeszítő erőt mutattak ennek az átmeneti korszaknak a művei, olyan erőt, amely addig hiányzott e puhaságokra hajló piktor művészetéből.

Ezt az egyszerre bomló és gazdaguló korszakot egy új tökéletesülés követte amely az eddigi két etappenak csak az eredményeit fogta össze: a ritmusnak új zártsága, a kompozíció koncentráltsága, amely most dúsan nüanszírozott de hevesebb és szélesebb lendületeket markol össze. Forrongóbbak és teltebbek az új munkák, mint a régiek, de zenéjük tökéletesebb. Nagyon kevés expresszionistának sikerült egy ilyen biztos utat végigjárnia és azon ennyire egyéni, gazdag és kiegyensúlyozott eredményt elérni, mint Máttis Teutschnek. Máttis nem teóriákkal kísérletezett, nem engedte át magát spekulációnak, hanem mindig csak művészi intuícióit követte. Ezért tudott eredményekhez jutni és ezért nem járt végig olyan kacskaringós, zegzugos utat, mint legtöbb kereső. Amit elért, az mind művészi erejének spontán megnyilvánulása volt.

Természetesem még Máttis Teutsch sem találta meg a jövő művészetéhez vezető utat. Nem találhatta meg, mert az expresszionista törekvések, legalább a mai passzív és hiperindividuális állapotukban nem reprezentálják a jövendő lehetőségeit. A jövendőnek csak anyagul és alapul szolgálhatnak. De amit az expresszionizmus csak adhatott - a szabad színek és szabad ritmusok zengő muzsikáját, a naturalizmus sivár unalma és külsőségei után mély és őszintén odaadó felüdülést, amely néha a jövő illúzióját is szuggerálta - mindezeket a lebecsülhetetlen új értékeket Máttis Teutsch rokonszenves és becsületes művészete nagy hatással, mélyen és tisztán adta.