Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám
Az élet szépsége duzzadva viszi már
a gályákat a szennyes tengerekbe
és minden szennyből tiszta fényt szitál
(nincs bűn vagy ocsmányság, amit kizár)
s lapos tettekből lendülőn kikelve
lobog a szép, mely több, mint a halál.
Oh nincs oly ocsmányság, melyben a szépség lelke
jogot a tündöklésre nem talál,
mert mindenben egy világ van elrejtve
s mikor a nagyvilág egy röpke szóba száll
rokonságot viszünk a Végtelenbe.
Örök mozgalmasság hulláma meg nem áll
mindent a tiszta lelkekbe terelve.
Ezért csak kikötőből figyelem,
mint táncol a Szépség a Tengeren.