Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám

Rupprecht Tibor: Szabad szonett

A smaragd-sugarú új erdő hálót mintáz
finoman friss fűre s tavaszi tündöklés van tavalyi tönkökön.
Örülj dagadó nagy szívem, hiszen már nincs más
elmúlás számomra, mint a mit fénybe von az alkotó szent öröm.

Lágy lombtól világos ágon a harkály hintáz
s a pacsirta dala trillázva száll föl, száll föl égre és végre fönn
ujjong és örülj dagadó nagy szívem, nincs láz
mellyel nem lendítene örök új tavaszok tornyaira alkotó szent öröm.

Utánozd a madarakat: nézd hogy kapirgálnak a viruló vetésben
s a szelíd őzeket, amint szaladnak a csattogó csaliton.
most teljes lesz a termés, eme nagy tűzben megértem.

Hajrázzon új lázt a hajnali vágy, szűzi harmat, most azt iszom
s mint ittasa a tisztaságnak, szilaj lángnak minden ördögön
kimutatja erejét örök új tavaszok tornyaira felszökő szent öröm.