Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám · / · Réti Ödön: Diákhalál

Réti Ödön: Diákhalál
ÖTÖDIK JELENET

(Előbbiek és Dósa)

Dósa: (Beront.) Kifogták. (Meglátja az asszonyt.)

Csúzli anyja: (Mintha ütés érte volna a fejét.) Kit fogtak ki?

(Stefaits integet Dósának.)

Csúzli anyja: Mit integetsz? Mit? (Tántorog.) Kit fogtak ki? Jaj! (Megragadja Dósa karját.) Kit fogtak ki... kit fogtak ki?

Dósa: (Rémülten) Engedjen el!

Csúzli anyja: (Elengedi Dósát.) Gyerekek... (Sorba vizsgálja őket.) Beszéljetek. (Hirtelen fellobbanással, őrjöngve kiált.) A fiam, mi van a fiammal? Borzasztó. Halljátok-e? Mi van a Karcsival?... hol van? (Mindinkább halkul a hangja.) Isten... Isten... (Megfogja Stefaitsot.) Te vagy a legnagyobb... fiatal úr... szóljon... kedves gyermekem ne féljen tőlem, csak azt kérdem...

Stefaits: Néni kérem én mondtam... mondták neki ne ugorjon, mi bogarásztunk a füzesben.

Pintér: Pézsmacincért kerestünk.

Csúzli anyja: (Elengedi Stefaitsot és Pintér elé áll, az arcát simogatja, megnyálazza ujjait s a fiú választékját igazítja.) Te szép kis fiú... Ugye a Karcsi? Szólj drágám... ugye a Karcsi?... te szeretted a Karcsit... (Homlokához kap.) Hol van a fiam?

(Pintér felzokog.)

Dósa: A halottasházban. Bevitték a halottasházba.

Csúzli anyja: (Nyögdécselve) A halottasházba... a fiamat... a Karcsit? Fiúk, kedveseim... igaz ez? Bizonyos ez? A Karcsi volt?

Dósa: Igen néni, bizonyos, én láttam...

Stefaits: Mi mondtuk neki...

Csúzli anyja: A fiamat bevitték a halottak közé... gyerekek... halljátok a fiamat bevitték a halottak közé. (Kezeit keresztbe fekteti a mellén.) Óh, óh... Istenem... (Maga elé réved, majd összecsapja két kezét, zokogni kezd s kiszalad a szobából.)