Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám · / · Réti Ödön: Diákhalál

Réti Ödön: Diákhalál
NEGYEDIK JELENET

(Stefaits, Pintér és Csúzli anyja.)

Csúzli anyja: (Koravén, szelídarcú asszony, batyu a kezében. Mosolyogva nyit be.) Jó napot kedveseim. (Körülnéz.) Nincs itthon a Karcsi?

Pintér: (Remeg) Nincsen.

Csúzli anyja: Hol kószál az a rossz gyerek? Persze nem gondolta, hogy ma bejövök. Tudják fiaim, ez úgy történt, hogy a Weisz bótos, tudják, aki engem a hetivásárra be szokott hozni, beállít hozzám délben és azt mondja: na szomszédasszony, akar-e velem holnap a városba jönni? Mondom: hogyne akarnék. Azt mondja: na hát ha akar, akkor jöjjön ma, mert nekem még ma be kell mennem a városba. (Csendesen nevet.) Hanem azért nem jöttem ám üres kézzel. (Kibontja a batyut s egy papírosba göngyölt csomagot az asztalra helyez.) Ezt maguknak fiam.

Pintér: (Stefaitsra pillant. Vontatottan) Köszönjük.

Csúzli anyja: Fogyasszák el jó egészséggel.

Pintér: Köszönjük.

Csúzli anyja: (Stefaits felé, aki az asztal mögé húzódott s erősen olvassa a leckét.) A Pista fiatalúr szorgalmas, úgy is kell. Jól tanul az én fiam?

(Stefaits a könyvvel eltakarja arcát, Pintér földre süti szemét, hallgatnak.)

Csúzli anyja: Ej, nagyon hallgatnak, csak nem bukik meg az a rossz gyerek? Hol is kószál ennyi ideig? Mindjárt este. Mikor jön ez már haza?

Pintér: (Sápadt, szemei alatt fekete karikák.) Néni kérem a Csúzli fürödni ment a Tiszába.

Csúzli anyja: Mi az fiam? Ki az a Csúzli?

Pintér: (Elpirul.) Ez kérem a Karcsi csúfneve.

Csúzli anyja: (Szelíden) Ej kedvesem, minek csúfolják a fiamat?

Stefaits: (Nekibátorodva) Nem csúfnév az néni kérem, nekünk mindegyikünknek van csúfneve, a tanároknak is.

Csúzli anyja: Nem jól van az gyermekeim, mindenkinek megvan a becsületes neve. Na de már itthon lehetne, mire való az a sok fürdés, jobban tenné, ha a leckéjét tanulná, majd megmondom neki.

Pintér: (Stefaits mellé húzódott.) Néni kérem, mi mondtuk neki, hogy ne ugorjon.

Csúzli anyja: (Szemügyre veszi a két fiút.) Mi az fiam?

(Stefaits megböki Pintért a könyökével.)

Pintér: Azt mondtuk neki, vigyázzon, ha fürödni megy, ne ugorjon, mert kövek vannak.

Stefaits: Igen kérem, mondtuk neki.

Csúzli anyja: (Lehajol és fölveszi a harisnyát. Nyugtalanul) Ez a Karcsi harisnyája, ilyen rendetlen, földre hajigálja a harisnyáját, de majd megmosom a fejét. Na, láttam már ennél jobb helyet is, itt senki sem törődik magukkal.

(Leül, a két fiú pedig szorosan egymáshoz bújik.)

Csúzli anyja: Gyerekek... mi leli magukat? Hallják? Talán bezárták a fiamat az iskolába?

Pintér: Dehogy. Délután nincs bezárás.

Csúzli anyja: Gyerekek, nem verekedtek maguk? Furcsák maguk nekem. Valami történt... (figyel) lépéseket hallok... most jön...