Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám · / · Réti Ödön: Diákhalál
Réti Ödön: Diákhalál
HARMADIK JELENET
Stefaits, Pintér
Stefaits: Látod a Dósa...
Pintér: (Közbevág.) Tedd el azt a ruhát. Félek.
Stefaits: (Meghökkenve) Félsz? Mitől? De gyáva vagy. Ruha. Mit akarsz?
Pintér: Tedd el.
Stefaits: (A félelem reá is elragad.) Miért tegyem? Jó helyen van itt is.
Pintér: Tegyük el. Olyan furcsa... (hidegrázósan remeg) hogy most ez a kabát meg minden...
Stefaits: (Merészen) Elteszem, ha akarod.
Pintér: Tedd el.
Stefaits: (Meredten nézi a csomó ruhát, majd hirtelen odalép, felnyalábolja s egy szekrénybe teszi. Egy harisnya a földre esik.) Na, benn van. De gyáva vagy. Én...
Pintér: (Közbevág.) Stefaits, zárd be a szekrényt, fordítsd rá a kulcsot.
Stefaits: (Meghökkenve) Minek?
Pintér: Csak. Nem jó nyitva hagyni. Hallottam egyszer...
Stefaits: (Ijedten) Mit hallottál?
Pintér: Semmit.
Stefaits: Akkor mit locsogsz?
Pintér: Tudom én.
Stefaits: Mit tudsz?
Pintér: (Suttogva) Zárd be, akkor megmondom.
Stefaits: Ha akarod, bezárhatom. (Nem mozdul.)
Pintér: (Elréved.) Elsején elmegyek. A Juhászékhoz megyek lakni. Én itt nem maradok. A Juhászéknál minden vasárnap rétes van.
Stefaits: Azért?
Pintér: Nem azért. Én tudom, hogy mért.
Stefaits: (Felfortyanva) Tudsz is te valamit. (Sértődötten) Én miattam?
Pintér: Dehogy. Hanem... mondd Stefaits, fulladt már be neked valakid a vízbe?
Stefaits: Nekem nem.
Pintér: Nekem egy unokatestvérem belefulladt a Kőrösbe. A hatodikba járt. A görcs megkapta a lábát, kiáltott egyet, aztán vége. Aztán a ruháját annak is úgy vitték haza, mint a Csúzlinak, a Ferenc vitte haza, aki nálunk kocsis volt, ő mondta, hogy a ruha éjjel...
Stefaits: Mit mondott?
Pintér: (Súgva) Azt, hogy éjjel a ruha felkelt, úgy magától, mintha lett volna valaki benne és járkált a szobában és az udvaron és a kertben és jajgatott.
Stefaits: (Megvetőleg, tele félelemmel) Te ezt elhiszed?
Pintér: Látták többen.
Stefaits: Kicsoda?
Pintér: Többen.
Stefaits: Csak nem hiszed el! (Bizonytalan lépésekkel a szekrényhez megy) Ha olyan nagyon akarod... (Ráfordítja a kulcsot.)
Pintér: (Fellélegzik.) Én nem hittem el. (Meglátja a harisnyát.) mi az ott a földön?
Stefaits: (Ijedten) Hol?
Pintér: Ott az asztal lábánál.
Stefaits: (Kelletlenül) Harisnya. Egy harisnya.
Pintér: A Csúzli harisnyája.
Stefaits: Hát aztán?
Pintér: Zárjuk el.
Stefaits: Hagyj békével.