Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám · / · Réti Ödön: Diákhalál

Réti Ödön: Diákhalál
HARMADIK JELENET

Stefaits, Pintér

Stefaits: Látod a Dósa...

Pintér: (Közbevág.) Tedd el azt a ruhát. Félek.

Stefaits: (Meghökkenve) Félsz? Mitől? De gyáva vagy. Ruha. Mit akarsz?

Pintér: Tedd el.

Stefaits: (A félelem reá is elragad.) Miért tegyem? Jó helyen van itt is.

Pintér: Tegyük el. Olyan furcsa... (hidegrázósan remeg) hogy most ez a kabát meg minden...

Stefaits: (Merészen) Elteszem, ha akarod.

Pintér: Tedd el.

Stefaits: (Meredten nézi a csomó ruhát, majd hirtelen odalép, felnyalábolja s egy szekrénybe teszi. Egy harisnya a földre esik.) Na, benn van. De gyáva vagy. Én...

Pintér: (Közbevág.) Stefaits, zárd be a szekrényt, fordítsd rá a kulcsot.

Stefaits: (Meghökkenve) Minek?

Pintér: Csak. Nem jó nyitva hagyni. Hallottam egyszer...

Stefaits: (Ijedten) Mit hallottál?

Pintér: Semmit.

Stefaits: Akkor mit locsogsz?

Pintér: Tudom én.

Stefaits: Mit tudsz?

Pintér: (Suttogva) Zárd be, akkor megmondom.

Stefaits: Ha akarod, bezárhatom. (Nem mozdul.)

Pintér: (Elréved.) Elsején elmegyek. A Juhászékhoz megyek lakni. Én itt nem maradok. A Juhászéknál minden vasárnap rétes van.

Stefaits: Azért?

Pintér: Nem azért. Én tudom, hogy mért.

Stefaits: (Felfortyanva) Tudsz is te valamit. (Sértődötten) Én miattam?

Pintér: Dehogy. Hanem... mondd Stefaits, fulladt már be neked valakid a vízbe?

Stefaits: Nekem nem.

Pintér: Nekem egy unokatestvérem belefulladt a Kőrösbe. A hatodikba járt. A görcs megkapta a lábát, kiáltott egyet, aztán vége. Aztán a ruháját annak is úgy vitték haza, mint a Csúzlinak, a Ferenc vitte haza, aki nálunk kocsis volt, ő mondta, hogy a ruha éjjel...

Stefaits: Mit mondott?

Pintér: (Súgva) Azt, hogy éjjel a ruha felkelt, úgy magától, mintha lett volna valaki benne és járkált a szobában és az udvaron és a kertben és jajgatott.

Stefaits: (Megvetőleg, tele félelemmel) Te ezt elhiszed?

Pintér: Látták többen.

Stefaits: Kicsoda?

Pintér: Többen.

Stefaits: Csak nem hiszed el! (Bizonytalan lépésekkel a szekrényhez megy) Ha olyan nagyon akarod... (Ráfordítja a kulcsot.)

Pintér: (Fellélegzik.) Én nem hittem el. (Meglátja a harisnyát.) mi az ott a földön?

Stefaits: (Ijedten) Hol?

Pintér: Ott az asztal lábánál.

Stefaits: (Kelletlenül) Harisnya. Egy harisnya.

Pintér: A Csúzli harisnyája.

Stefaits: Hát aztán?

Pintér: Zárjuk el.

Stefaits: Hagyj békével.