Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 18. szám · / · Tersánszky J. Jenő: Rossz szomszédok
Ez igen itten, a régi Darabont-féle ház. Egy fakereskedő vette meg, mint látni a kapu fölött a cégtábláról. A kert el van hanyagolva, a gyümölcsfákat nem nagyon gondozták s legtöbbje kiveszett. Az új tulajdonosnak többet hajt a száraz fa az élőnél. A deszkagarmadák alól mindenütt kihajtanak a vadrózsák. Ott voltak az előbbeni gazda rózsatövei. Kedvencei voltak. Az öreg úr nagy kertész s gyümölcsész volt. Ő alapította a városka terményszövetkezetét is, meg gyümölcs-készítményének gyárát is, minek most már elég szép kivitele van. Ezek részvényei is jobbadán a fakereskedő birtokában. A Darabont-féle birtokot három olá tartja. A városka környéke az utcában csupa régi, tehetős kézműves családoké voltak, most meg lehet számolni őket, hánynak van még a kezén. Isten tudja mi lesz ezekkel a régi polgár nevekkel, hova kallódnak, alig hallani már itt-ott őket. Nyilván gazdasági okok teszik. Ámbár jelen esetben inkább érzelmiek játszanak közre. Annak idején közbeszéd tárgya volt, hogy Darabonth Károly, már mint vén, totyakos legény elveszi a szomszéd lánykát. Min múlt, min nem? Alighanem éppen a közbeszéden. Alighanem az ettől való gyávaságának hozta áldozatul az öreg úr késő napjai boldogságát s hogy talán ma, mint nem egyetlen eset lett volna, utódjai ülnének annyi szorgalom s kitartással szerzett javaiban. Azt lehetne mondani, mintha épp a szóbeszéd lett volna, ami megbosszulta magát életén. Maga, födhetlen, kifogástalan s közbecsülésben álló egyén létére nagy erénysáfár s pletykakirály volt. Ez aztán megnehezítette dolgát a polgári jó erkölcsök aggályaival szemben.
Mert annyi tény, hogy ennek a szomszéd Tatár-féle háznak nem a legfödhetetlenebb a híre. Különben még mindig a méltóságos asszonyé. Így hívják őt az egész városban, mintegy jogos gúnynevén. A fakereskedő már rá is ígért a telekre, de nem adja el. Nincs ráutalva. Férje, mikor elváltak, elég tisztességes járadékot biztosított neki, bánatdíjképpen, hogy nélkülözésbe ne jusson. A méltsás asszony még mindig elég szép. Mondhatni a városka egyik érdekessége. Egyébként igen visszavonultan él. Még rokonaival is alig érintkezik. Könyvei s zongorája minden szórakozása, meg a színházi idényre bérletet szokott váltani. Ezenkívül alig jár ki hazulról s egyetlen feltűnés, amit a kisvárosi szemeknek okoz, hogy néha kerékpározik, mit még egy osztrák fürdőn sajátított el. Sokakon segített itt a városkában, sokakat állásokba dugdosott férje által s bántani soha senkit meg nem bántott életében. Hálából annál több rosszat sepetélnek róla. Nemrég is valami kalandjáról egy fiatal tanárral. Ámbár kérői is voltak már, de kosarat kaptak. Mióta anyja meghalt, bátyjának kislányát vette magához s taníttatja. Meg iskolás fiúkat tart ellátásban. Ezt még anyja kezdte. A varrodája révén széleskörű vidéki ismeretsége volt s mikor felhagyott vele s még a méltsás asszony is férjével volt, inkább azért vette házához a kosztos gyerekeket, hogy ne legyen egyedül, mint a jövedelemért. Így aztán, az anya után mindjárt a lányáról is rebesgethetik legalább, hogy összeadja magát tacskóival. Mi igaz belőle?
A becstelenség híre már ilyen. Ezen a házon pedig meg már ennek bélyege. A méltsás asszony nagyanyja, a bába, kártyavetőnő volt, angyalcsináló s az urak szeretője. A lányai örökölték a becstelen bélyeget s nyilván akkor is nehezen szabadulhattak volna tőle, ha kifogástalan viselkednek. Az unoka kis híja, hogy egészen le nem törölte magáról. Ha méltóságos asszony marad, akkor egész bizonnyal. Akkoriban sokszor lehetett látni, amint anyja látogatására jőve haza, mint csókolnak kezet neki tisztes szülők tisztes, szűzi lánykái. Pedig hát a méltóságos asszony pártfogói keze, énekesnő korában kétségkívül... Nos, a tisztesség értéke sem bizonytalanabb valami, mint sok más emberi fogalmaké.
Hogy tovább ne menjünk, íme a Darabonth-féle ház, ez már tisztes, tetejétől a talpáig. Erről alig emlegeti valaki, hogy a nagyapa, az órás, aki alapjait rakta le, orgazdaságból szedte meg magát. Veje sikkasztott. Fia egy embert hagyott megfagyni a kapujában. Mindez, úgy látszik, még mindig beletartozhat a tisztesség fogalmába az emberek szemében, ha vagyon és állás takarja. Az unoka valósággal szétgázolt egy női életet. Gyereklány korában elcsábította, énekesnő korában szeretőjének foglalta le s asszony korában miatta vált el tőle férje, a méltóságos. Ez talán még erény is. Holmi dicsőségféle legalább is. A sorstól azonban valamelyest visszakapta a kölcsönt. Úgy beszélik, igen rosszul él feleségével s annak családjával s emiatt lett oly koravén, keserű emberré, hogy csodálkoztak rajta ismerősei, míg hazajárogatott a hagyatéki ügyekben, mint aztán túladott. Törekvő, jeles ifjú volt annak idején az bizonyos s meglehetősen előre is jutott pályáján. Így tényleg nem lehetetlen, hogy valamely érzelmeikben való meghasonlás rokkantotta meg. Effélének általában kevesebb hatékonyságot tulajdonítani a köznapban, mint amellyel valósággal bír.
Kétségkívül sok érdekes s különös van ennek a két háznak múltjában. Szinte úgy tűnnek egymás mellett, mint holmi szeretők, férfi és nő s valóban, a termetesebből csupa férfi sors ered, a kisebből csupa női.
De hiszen már ismerik történetük.
(Vége.)