Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 18. szám · / · Dante: Egy canzone és egy szonett
Ámor lakik az én úrnőm szemében,
Megnemesül, akit ér pillantása,
A férfi mind feléje tart, hogy lássa,
S akit köszönt, megreszket örömében,
Csüggedten áll, csak el nem ájul épen,
S eszébe jut minden fogyatkozása.
Gőgnek s haragnak nincs itt maradása,
Segítsetek tisztelni méltóképen.
Ellágyul a gyönyörtől és fölenged
Kérges szív is, mihelyt a hangját hallja,
Ki elsőbb látja őt, már az nagy dolog.
De hogy milyen, ha egy kicsit mosolyog,
Nincs arra szó, nincsen fogalom arra,
Oly kedves uj csodája az Istennek.
Fordította: