Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 17. szám · / · Kalocsay Kálmán: Három vers
Jó lenne, ugy-e, vállani hajdani
Rossz életedtől, most, hogy lelked már rom,
És fejedet egy szűz szerelmi álom
Simogató kezére hajtani?
Jó lenne, ugy-e, hogy szent szeretet
Balzsamot hintő gyógyvarázsos ujja
Meggyógyítson, s hogy visszahozza újra
A régi csacska álmú gyereket?
Jó lenne úgy becézni szivedet
Mint szentségtartót a hívő csodálja?
Szent lenne, szent, a szerelem csodája
S hogy érte dobban, az szentelte meg.
S szent lenne minden hajfürt, kis szalag
Min illatát rajt hagyta drága teste!
Jó lenne karcsú árnyát lesni este
A függönyön, amint végig szalad?
Jó lenne Véle esti halk beszéd?
S egy szó, egy drága szó, melyet sóhajtva
Halk hangon félénk vággyal ejt ki ajka?
S te leborulva csókolnád kezét.
Jó lenne tán ez is: lemondani
Boldognak tudva őt, elmenni messze
S égető, vad bánattól övezve
E kínövet, mint ékszert hordani.
Áldani csókját, melyet másnak ad,
Áldani azt, ki boldoggá tevé őt,
Gyereknek lopva csókot adni égőt,
Ki mástól drága ágyékán fakadt!
Óh égni, égni nappal éjjelen
Egy szertelen, szép szerelem tüzében
S égig csapni, vagy elhamvadni szépen!!
Áldó vagy kínzó, kéne szerelem??