Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 16. szám · / · Figyelő · / · Nadányi Zoltán: Furcsa vendég · / · Bortnyik Sándor: Két levél az új festészetről
Kedves Hevesy!
Olvastam a Nyugatban az albumról írt kritikáját. Roppant súlyos tévedést látok benne, legalább is olyan súlyost, mint amilyennel maga vádol engem.
Hogy idejutottam, ez természetszerűleg következett azokból a próbálkozásokból, amiket otthon csináltam. Nem Bécs, nem a németség szellemi anarchiájának hatása. Ezeknek a törekvéseknek a német törekvésekkel semmi közük nincs.
A művészet harmóniát teremtő erő. Nem okozat, hanem ok. Nem egy külön, szeparált életjelenség, hanem szintézis. Materiális megnyilatkozási formáinak egyike a kép. - A kép, mint alkotás, mint realitás, épp olyan értékű életjelenség, mint más teremtmények. De amennyire egy emberkéz által csinált virág, akármennyire hasonlítson is az élő virághoz, az organizmushoz, mégis halott, utánképzés, csinálmány, épp így a kép is, ha nem organikus egész, ha valaminek az utánzata, ha nem felel meg a kép fogalmának, nem kép, hanem csupán olyan, mintha kép lenne. Két lehet formájában sík felület (két dimenzió) vagy test (három dimenzió). Az első korlátozottabb, a második szabadabb, gazdagabb lehetőségeket nyújt. Mint minden realitás, növekvés, építés által keletkezik, teljességében organikus egész. Él. Az első képformára, ha ragaszkodunk a síkhoz, csak síkokat építhetünk. A síknak nincs teste, nincs mélysége, perspektívája. Minden olyan törekvés, mely a síkon testet, mélységet, perspektívát akar ábrázolni, hazugság, öncsalás és mások esetleg jóhiszemű becsapása. A síkon csak egymás mellett épülhetnek fel az alsíkok, színesen, vagy fekete-fehéren. A második képformánál, a testen mélység, perspektíva reális valóság: itt egymás mellé, egymásra vagy egymás mögé épülhetnek testek. A testen alkalmazhatni síkokat is, a síkon testeket nem lehet
A kép nem ábrázol semmit. Belekapcsolódik a mindenségbe és formáiban az új világ harmóniáját igyekszik megteremteni. Tehát kollektív. Ha a művészet a harmóniát adó erő s a művészi alkotások ennek az erőnek reális formában való megjelenései, nyilvánvaló, hogy az alkotás nem lehet egy rész az egészből, hanem magát az egészet kell adja. Ezt az egészet pedig nem fejezheti ki úgy, nem hozhatja úgy harmóniába, hogy felsorakoztatja az összes földi életjelenségeket egy képben, nem is szimbolizálhatja ezeket, az alkotás tehát nem lehet tárgyszerű. Nem hasonlíthat semmihez, nem emlékeztet semmire. A tárgyszerű kép mindig valamit ábrázol, az ábrázolás pedig csinálmány, nem művészet. - A kép tárgyát nem a képen kívül kell keresnünk, a
Ezek a képek nem expresszionizmus. Nem érzésképek, úgynevezett tartalma egyik képnek sincs. Egyik kép ugyanazt akarja mondani, mint a másik, az egyik többet fejez ki ugyanabból, a másik kevesebbet. Ezekben a képekben az én harmóniám van benne, amiben én élek a dolgokkal szemben és szuggerálni akarom ezt másoknak. Egyik képen sem tudom magamat tökéletesen, végérvényesen kifejezni, ez nem is lehetséges, ha egyszer sikerülne, ez volna az utolsó kép, több már nem volna bennem.
Ha jól emlékszem, a maga elképzelése szerint a művészet feladata ez: "kiemelni az egészből egyet s ezt az egész szimbólumaként ábrázolni". De az egészben többféle egy van. Tehát egy kép mindig részlet lesz, melynek csak a többi képpel együtt van élete.
Lehet, sőt valószínű, hogy homályosan, zavarosan fejeztem ki magamat, de kell hogy jóakarattal olvassa levelemet. Beszélgetés kapcsán sok mindent tisztázni lehetne, nem akarom elhinni, hogy maga már megállt volna a félúton. Az a sok izmus mind keresett valamit s a fejlődés csak is oda vezethet. Azt hiszem, ebben az "elmélet"-ben valóban a művészet gyökere van.
Ne felejtse el, kedves Hevesy, hogy a Máttis képekre is nagyon sokan, u. n. komoly kritikusok is, ráfogták, hogy nem egyebek, mint ornamensek, semmivel sem többek mint dekoratív szépségek!
Szeretném, ha válaszolna bővebben és minél hamarább. Szívélyesen üdvözli: