Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 15. szám · / · Figyelő

Kuncz Aladár: Romain Rolland: Tolsztoj élete, Brandes: Anatole franca

(Kultúra-Könyvtár)

A Kultúra Laczkó Géza szerkesztésében érdekes arcképsorozatot indított meg, amelynek az ízléses kiállításon és a hozzáértéssel válogatott illusztrációkon kívül még az a különlegessége, hogy nagy embereket szólaltat meg nagy emberekről. Az első két kötet két nagy regényírónak, Anatole Francenak és Tolsztojnak művésziesen megrajzolt jellemrajzát tartalmazza. A nyugati regényíróról egy északi kritikus: Brandes s a hatalmas északi elbeszélő-apostolról egyik nyugati rajongója: Romain Rolland ad mindvégig lekötő, magas irodalmi színvonalon álló lélekelemzést.

Világirodalmi jelentősége különösen Romain Rolland Tolsztoj kötetének van. Ez a mű nemcsak életrajz és árnyalatokban gazdag értékelés, hanem a francia irodalom fejlődésében egy jelentős fordulatnak tényszerű és igen nagy fontossággal bíró megnyilatkozása is. Tolsztoj monumentális elbeszélő művészete s ezen keresztül és ettől függetlenül is híveket toborzó apostoli tanítása egy időben éppen a legkiválóbb francia szellemekre mély hatással volt. Az északi emberségesség-tan Tolsztoj műveiben egy egészen új és csodálatos gótikában bontakozott ki, amelynek zord boltívei alá a francia szellem képviselői kezdetben csupán frivol kedvtelésből merészkedtek. Első átültetéseikben s az első tőle nyert hatásaikban a gall szellemre annyira jellemző fölényes fölületesség még érvényre jut s ez Tolsztojt épp úgy adaptálni akarja, mint annak idején Shakespearet. De Vogülé mélyreható tanulmánya az orosz regényről a Tolsztoj-kultusznak új lendületet és komolyabb tartalmat ad. Egy egészen új nemzedék a Taine-ék és Renanék által fogékonnyá vált nemzedék mélyed el most Tolsztoj műveiben és áhítatos megértéssel igyekszik a tolsztoji gondolatvilágot a francia szellem kincsévé tenni. Ezzel a nemzedékkel serdült föl Romain Rolland is s talán írótársai közül ő az, aki a Tolsztoj műveiben megnyilatkozó orosz szellemet a legfogékonyabb lélekkel tanulmányozza. Kezdetben műveit ifjúi rajongással olvassa, később művészetét és tanításait komoly elmélyedéssel vizsgálja s akit először csak szívén keresztül szeretett meg, azt most értelmén által is magáénak, legrokonabb hozzátartozójának ismeri föl. Tolsztoj-tanulmányainak eredménye a róla írt életrajz, amelyet mélyre látó értékelésein, buzgalommal összegyűjtött adatain kívül vonzóvá különösen a tanítvány szeretetének melegsége tesz, amely az egész könyvön végiglüktet. A mű magyar fordítója, Benedek Marcel kitűnő fordításában ezt a Romain Rolland stílusán átizzó melegséget, ezt a tanítványi ünnepélyes elfogadottságot, amely a könyvnek különös értéket ad, művészi tolmácsolással adta vissza.

Sokkal kisebb jelentőségű a Tolsztoj-életrajznál Brandes Anatole France tanulmánya. Inkább csak odavetett, vázlatszerű képe a legnépszerűbb francia regényírónak, amelyben emberi vonások írói vonásokkal keverednek, kritikai megállapítások személyes benyomásokkal és emlékekkel társulnak. De a kép minden vázlatossága mellett is Anatole France igen nagy munkásságáról összefoglaló áttekintést nyújt s a kritikai megjegyzések közül nem egy éles megvilágítást vet a Sylvestre Bonnard írójának szellemére és művészi egyéniségére. Brandes tanulmányát világos, gördülékeny nyelven magyarra Halász Gyula ültette át.

Külön kell kiemelnünk Laczkó Gézának mindkét kötethez írt rövid bevezetését. Szavai finom é diszkrét kézmozdulatként hatnak, amellyel az előkelő vendégeknek hivatott tolmács mutatja meg a magyar olvasóközönség felé az utat.