Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 15. szám · / · Hajnik Miklós: Fadrusz János három levele
Íratott Pozsonyban, 1896. nov. 7.
Édes Aranyos cukorkám!
Itt ülök Gervay papuskánk mellett, aki éppen azt mondta, hogy: no írjon már, hogyha írni akar, és mondja meg kedves kis feleségének, hogy az ő felügyelete, de nem ellenőrzése mellett írom e levelet és hogy csókolja a kacsókáidat.
Gondold csak, a múltkor nagy bankett volt Szilágyi és Neiszidler tiszteletére nekem rezerváltak egy szép helyet számomra.
Kezdődtek aztán a szép tósztok Királyra, Szilágyira, Neiszidlerre, Eszterházira, a nemzetre etc., etc. Egynéhány jó beszéd, de többnyire keserves nehezen jöttek világra a különben jó mondókák. Egyszerre aztán feláll Gervay papuskánk és képzeld, mond egy gyönyörű tósztot énreám, nagy csönd és a végén nagy Éljenek között.
Erre aztán akarva nem akarva kellett felelnem és nekivágtam bátran, elmondtam, hogy mennyi jó embert találtam én az életutamon, akik tiszta szívvel támogattak, de főképp Gervay papuskám és az I. pozsonyi tak.-pénztár.
Egypár humorisztikus dolgot is beleszőttem, úgy, hogy mind hahotáztak, aztán sikerült befejezés után roppant éljenzés közt és gratulációk közt végeztem.
Papuskánk mily aranyosan meg volt hatva! nagyon, nagyon szép volt.
No, de most referáljam: a munka kész, de csütörtök előtt nem jöhetek. Éppen most kaptam kedves sürgönyödet, boldog vagyok rajta.
Csókol ezerszer Pindurod.