Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 12. szám · / · Figyelő
Míg élt, nem méltányoltuk, magyar szokás szerint legalább hát a halála után emlékezzünk meg érdemeiről!
Rakodczay Pál a leglelkesebb "par force"-színész volt. Színigazgató is csak azért lett, hogy színész lehessen, hogy állandóan játszhassa a maga kedves szerepeit: Lear királyt, Macbethet, III. Richardot, Shylockot, Jágót, Biberach lovagot, Lucifert stb., stb. Nem is volt sehol olyan klasszikus műsor a vidéken, mint Rakodczaynál. Ő nem a divatos operettekre fektette a fősúlyt, hanem Shakespeare, Moličre, Katonára, Madáchra. Ő csak a nagyok előtt nyitotta meg a templom ajtaját...
Öregségére teljesen leszegényedve vonult vissza a színpadtól. Rajongó volt, tehát buknia kellett. A direktorságra ráment minden vagyona. Hogy megélhessen, kénytelen volt visszatérni a katedrára, oda, ahonnan elindult. (Mielőtt színész lett, tanító volt a fővárosban.) Ám Rakodczay visszavonultságában sem lett hűtelen a színpadi múzsához s ha nem szolgálhatta azt a színpadon, hát szolgálta - tollal.
Rakodczay már fiatalon is sok figyelemre méltó elméletet írt a színészetről. A fiatal tanító ekkor már titokban a színpadra képezte magát, még pedig egészen sajátosan. Mestere nem volt. Színésziskolába sohasem járt. Ő maga volt önmagának mestere és tanítványa. Ez a magára utaltság, ez az elszigetelt önképzés fejlesztette ki benne "A színészet rendszere" című nagyobb munkájának alapelvét, mely szerint "a színészi tanulmány kútfeje a monológ" s "a színészet rendszere a monológ és dialóg közti ellentéten alapszik".
Később - a színpadtól visszavonulva - inkább színészettörténeti tanulmányokat folytatott. Ekkor írta meg két vaskos kötetben "Egressy Gábor és kora" című és sok tekintetben igen becses munkáját, amelyben mondhatni teljesen hű képet fest a régi nagyok színészi egyéniségeiről.
Bizony-bizony Rakodczay Pál megérdemelte volna, hogy Paulay Ede halála után a Nemzeti Színház igazgatói székébe ültessék. Azt hiszem, kiváló igazgatót nyert volna benne a Nemzeti Színház. De - hiába - mi mindennel elkésünk!