Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 12. szám · / · Kuncz Aladár: Renan

Kuncz Aladár: Renan [+]
3.

Renan Tréguierben született, egy kis breton városban. Itt végezte iskoláit, itt serdült ifjúvá. Bámuló szeme a breton tengerpart jelenségeit szívta magába. A zord szépségét ködök fátyla alá rejtő partvidék szolgáltatta képzeletének azt az anyagot, amelyből egész életén át épített.

Egyik legszebb, legfinomabb szövésű művében, Gyermekkora és ifjúsága emlékeiben, Renan a lelkében tovább élő breton tengeri vidéket a legendás Is várossal szemlélteti, melyet a tenger hullámai már rég elnyeltek, de amelynek tornyait a viharzó tenger hullámörvényeiben a breton halász meglátja s ha a tenger elcsitul, harangjainak zúgását hallja. Az elsüllyedt Is, az elhagyott breton világ, az új élet hullámai bármennyire is elöntötték, Renan lelkében tovább él, sőt önnön lelkévé válik. A végtelenbe ringó tenger szemét nagy távlatokhoz szoktatta és részesévé tette az ős kelta léleknek, amelyben messzi, napfényes szárazföldek után örök honvágy él és veszedelmek idején, a tenger szörnyű, ellenséges magányában törhetetlen hit zendül fel.

Hiába szakadt el Bretagneból, ebből a nagy szikla-kolostorból, melynek lábát örökös tenger mossa, hiába lépett ki a papi szemináriumból és szakított a dogmatikus gondolatvilággal, azért csak úgy látott, gondolkozott és álmodott, mint ahogyan a breton tengerpart megtanította. Öreg korában, világraszóló dicsőségének idejében is megdobban a szíve, ha templomi kőkereszt előtt öreg asszonyokat lát imádkozni. Ilyenkor szeme előtt öntudatlanul is a mélységes hullámörvény tűnik fel, vitorlák szárnyának vergődését, árbocoknak csikorgó sikítását hallja s érzi a megnyílt, a mindent elnyelő végtelenséget, amelybe a kelta halász imával ajkán zuhan be.

Renan hívő lélek volt, pozitív hitének elvesztése nagy lelki válságba sodorta. "Rettenetes hontalanságot éreztem - írja Emlékezéseiben. - A baikali halaknak, amint mondják, több ezer évre volt szükségük, amíg tengeri halakból édesvízi halakká lettek. Az én átalakulásomnak pár hét alatt kellett végbemennie. A katolicizmus bűvös gyűrűjével az életet oly teljesen átkarolja, hogy nélküle minden unalmasnak és szomorúnak látszik. A világ olyan volt számomra, mint valami sivatag. Ha a kereszténység már többé nem volt igazság, minden más közömbösnek, üresnek, érdektelennek tűnt fel. Úgy éreztem magamat, mintha törpék hangyabolyába kerültem volna."

Nagy lelki küzdelmében azonban megerősítette a dac, amelyet ellenfeleinek kicsinyessége, alantas mesterkedései keltettek fel. Nyilvánvalóan érezte lelki fölényét, s tudta, hogy míg azok minden erejüket vallástaktikai kérdésekre fordítják, addig ő a hit kérdését élő, lelkéhez nőtt problémának érzi. Tanulmányaiban teljesen elmerül s első művében, amelyben egyénisége a maga tejességében bontakozik ki, az 1863-ban megjelent Jézus életében, legfőbb célja tulajdonképpen az, hogy a krisztusi eszmét tisztán, a maga ragyogó emelkedettségében bontakoztassa ki abból a hínárból, amelybe magyarázók, hamisítók és valláspolitikusok eltemették.

Renan egyéniségének legérdekesebb lélektani oldala éppen az, hogy elvesztett hite és vallásos meggyőződése helyébe miként épít új hitet és meggyőződést anélkül, hogy akarná, csupán veleszületett képzelete hajlamának és irányításának engedve. Az ő életének is megvan az eltemetett Is városa, s ez a katolicizmus. Ugyanazzal a termékeny, exaltált képzelettel látja tornyait a hullámból kiemelkedni és harangjait a vizek alatt csengeni, mint testvére, a breton halász. És életének nagy műve az volt, hogy ezt a várost kiemelte a hullámok alól. Tudományos kutatások ösztökélték képzeletét, de az izmos szárnyakat rá a breton költői képzelet forrasztotta. Ezért tudományos szempontból minden renani művel szemben fel lehet vetni a kérdést: ez is nem csupán képzelet műve mint a másik, amelynek főhibáját maga Renan a valóságtól való eltérésben látta?...

Lehetséges, de szép azokon az utakon járni, amerre Renan képzelete vezet. És nemcsak a képek elragadók, hanem a légkör is, amelyben felcsillognak. Ez a légkör, a renani filozófia, éppen olyan, mint a tenger világa, ahol csak az árnyalatok érvényesülnek, de mindig új és számtalan változatban. Csupán egy valami állandó benne, ami köré kristálytisztán jegecesedik ki a nagyszerű egész, s ez a renani hit, a renani meggyőződés, hogy minden emberi önzés, minden emberi tülekedés, bármilyen véres legyen is az útja, a tiszta eszményiség világába törekszik.

 

[+] Bevezető tanulmány a "Jézus élete" fordításához, mely a "Mesterművek" sorzatban fog megjelenni.