Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 11. szám · / · Bán Ferencz: Madárfogat

Bán Ferencz: Madárfogat
VIII. JELENET

(Teréz, Bakos, Apa, Anya, Mária)

(Anya és Mária Apát vezetve jön. Apa botjával hadonász maga előtt és végigkarmol egy széken vele. Bakos erősen fogja Teréz kezét)

Anya: (kiveszi Apa kezéből a botot) Minek ez, ha úgyis vezetünk. Látod csak kárt csinálsz!

Apa: Mit csináltam?

Anya: Megkarcoltad a széket.

Apa: Attól még nem véres a nyaka... (körülnéz) Jó napot Bakos úr! Isten hozta nálunk! (kezet fog Bakossal, Teréz előtt áll és üresen néz rajta át, mint a levegőbe) Hol van Teréz? Azt mondtátok, hogy idebe vár?!

Mári: (megfogja Apa kezét és Teréz vállára teszi) Itt van apus. No már fogod is. Elhiszed már, hogy idehaza van?

Teréz: (leülteti Apát, de amint maga is leül Bakos azonnal átfogja a csuklóján) Tessék drága Apus!

(Anya és Mária távolabb ül le)

Apa: Hol van Teréz? Tömje meg a pipám?

Teréz: (eléje áll) Itt vagyok apus. Melyiket?

Apa: Teréz jöjjön.

Teréz: De én vagyok apus.

Apa: Terézt akarom. Csak ő tudja a pipám!

(Teréz lecsüggesztett fejjel a másik szobába megy)

Apa: (nevet) Bakos maga nagy gazember. Hová dugta a lányomat? De várjon majd visszahódítom én: tudom, hogy miért szökött el magával. Hahaha... Adjatok egy ollót, levágom a bajuszom és szakállam, fiatal leszek én is, mint Bakos és Teréz hozzám jön vissza. A lányoknak csak az kell. Aki fiatal.

Bakos: (magyarázkodik) De hiszen kedves apus...

(Anya és Teréz integet, erre abbahagyja a beszédet)

Teréz: (pipával jön vissza. Apjának adja és meggyújtja) Tessék drága apus! (Utána megint Bakos mellé ül, Bakos fogja a kezét)

Apa: Nem ég... csak Teréz tudja megtömni... hová tettétek? Nem jön haza? (föláll és körülnéz, kétségbeesett hangon) Mi bajotok? Miért nem szóltok?... Elment? És nem jön többé?

Teréz: De istenkém... hiszen itt vagyok apus.

Bakos: (apa vállára teszi a kezét) De nézze már, hiszen itt áll. Előtte.

Apa: Nem jön? (dühben) Nem kell! (elhajítja a pipát) Már ne is jöjjön. Elmegyek. Gyere Mária. Veled megyek a kávéházba! (feláll)

Teréz: (felállna. Mária nem mozdul) Mária!

Apa: (toporzékol és beletép a hajába) Mi lesz már?

Mária: (kisurran) Jövök már.

Apa: Ernyőt hozz és sárcipőt!

Anya: Igen Mária és siess. Nagy sár van odakinn. (Mária kimegy. Mindenki némán ül, csak Bakos figyel, előrehajolva és fogja Teréz kezét)

(Mária felöltővel, kalappal, ernyővel, sárcipővel tér vissza)

Mária: (öltözteti apát) Mindjárt mehetünk.

Apa: A Philadelphiába megyünk. A Lánchídon és az Alagúton át.

Mária: (maga is felöltözök) De megfázol apus.

Apa: A Philadelphiában ma zene van és a kövér Abonyi is vár, revánsot akar a múltkori mattért! (Megindulnak. Apa kifeszíti az ernyőt és Máriával együtt sokszor végigsétál a szobán)

Apa: Tűrd föl a gallérom... Nagyon éles lett a szél. Hová megy az a hajó? (kinyújtja a karját)

Mária: A bécsi hajó az.

Apa: Még csak hat óra?

Mária: Negyedhét! (szótlanul mennek tovább)

Mária: (becsukja apa feje fölött az ernyőt. A díványra ülteti) Feketét?

Apa: Nekem feketét és hozd ide Abonyit!

(Mária eltávozik és sakktáblával tér vissza. Leül apjával szemközt és felállítja a figurákat)

Mária: (lép) Altorjay úr következik.

Apa: (húz) Abonyi úr ma hiába feni a fogát.

Mária: Majd a végén Altorjay úr.

Apa: Csak ne hencegjen ifjú barátja az erénynek meg a túrós lepénynek. Múltkor is megvertem.

Mária: Az a múltkor volt Altorjay úr. Sakk.

Apa: (eltolja a figurákat és többé nem vesz tudomást róluk) A Carmenből van?

Mária: Igen Apa.

Apa: Mégse. Már rá ismerek. Szép Heléna. Most jön be Menelausz (dúdol).

Mária: Mindjárt tíz óra Apus.

Apa: (feláll) Pincér! (megindul) Csak nyitva találjuk a kaput.

Mária: Tíz előtt hazaérünk!... Már elállt.

Apa: (kinyújtja a kezét) Csakugyan!

(Mária és Apa le föl sétál)

Mária: Ülj le apuci.

Apa: No, Bakos úr még itt van? Kár, hogy nem jött velünk. A kövér Abonyi megint sajtárfejjel ment haza. Húsz lépésre matt. Hahaha!

Anya: Jól mulattál Apus?

Apa: Csak az ért valamit, hogy jól megvertem a kövér Abonyit. Húsz lépésre matt. Hahaha! Teréz megjött már?

Mária: Jaj olyan szép volt. A szép Helénát játszották? Úgy-e Apus?

Apa: Hová tettétek Terézt?

Anya: (ingerülten) De mi van ma veled, hogy egyre Terézt keresed. Itt ül az orrod előtt!

Apa: Nem látom.

Teréz: Apus! Drága apus! (megcsókolja a homlokát)

Apa: (a földre néz) Itt hagyott.

Anya: (Terézre mutat) Hát ki ez itt előtted?

Apa: (megérinti Teréz karját) Egy idegen. Nem ismerem.

Teréz: (kiszabadul Bakos szorításából) Miért nem ismer meg apus? Már nem szeret? (sír)

Apa: Te hasonlítasz Terézre. Egészen olyan vagy! De a szemed más. Teréz nem így nézett rám. Te egy idegen vagy, te fölvetted Teréz ruháit. Mit akarsz tőlem? (arcán irtózat, feláll és meghátrál Teréz elöl. Támolyog. Teréz leülteti. Apa behunyt szemekkel, hanyatt terül a székben. Mind köréje csoportosulnak)

Teréz: Én vagyok apus, a te lányod. Istenkém nem ismersz rám!... Apus.

Bakos: Rosszul van?

Anya: Nem tudom. Ez még nem volt rajta!

Mária: Milyen sárga lett. (Anyához) Menjek orvosért?

Anya: (Emeli Apa fejét) Már könnyebb a feje.

Teréz: (leül) Istenkém, istenkém!

Anya: Egy pohár vizet Mária. (Anya és Mária most eltakarja Terézt Apa szeme elől)

Bakos: (átöleli Terézt) Drága kicsim, ne félj... már jobban van.

Teréz: Hagyjon! Hagyjon! (kiszakítja magát) Istenkém!

Apa: (magához tért) Terézt akarom. Engedjétek! (eltolja Anyát és Máriát.)

Teréz: (eléje térdel) Apus.

Apa: (simogatja a haját) Te csavargó veréb! Szép, hogy hazataláltál! (fenyegeti) Majd adok neked, csak még egyszer elmenj.

Teréz: Soha többet! Magával maradok. Mindig!

Apa: Mindig mondottam, hogy te vagy a legkedvesebb!

Bakos: (nyugtalan lesz, Teréz mellé lép) Teréz!

Teréz: (lankadtan) Sohasem. (föláll)

Bakos: Mi? Mi ez?

Teréz: Sohasem.

Bakos: Sohasem?

Teréz: Istenkém nem tudom másképp. (kezét nyújtja) Nem mehetek magával.

Bakos: (ingerült) Nem és nem. Enyém vagy. Nincs joga, nincs senkinek, mert szeretlek. Elviszlek, ha százszor nem akarod is, mert szeretsz... Itt maradnál? Beroskadnál élve a sírba!

Mári: (riadtan közeleg) Mit akarsz tenni Teréz?

Teréz: Itthon maradok.

Bakos: Miatta? (apára mutat, Apa vigyorogva ül, egész idő alatt mozdulatlanul.)

Teréz: Nem tudom miért, de így kell tegyek. Anya se kérdezett soha.

Anya: Nem vagyunk egyformák, ne indulj utánam és néha a tükör is hazudik.

Teréz: A tett igazabb a szónál.

Anya: A tett igen sokszor csak kényszer. És nem vagyunk egyformák. Egyik szenvedésre született és ismét egy másik gyötrésére született.

Bakos: Én, én, én nem arra születtem, hogy szenvedjek. Én nem akarom, hogy szenvedjek... Teréz, ha lenne benne (Apára mutat) egy szikra élet ő maga küldene.

Teréz: Nem csak őmiatta.

Bakos: Miért? Akkor miért?

Teréz: (nem tudja kimondani)

Bakos: Mondja meg! Magyarázza meg. Egy magyarázó szót talán mégis megérdemlek.

Teréz: (homlokát fogja) Olyan nehéz a fejem, kavarog, minden kavarog... Mondja, de mondja meg maga, hogy menjek én, hogy menjek el az örömbe, amikor itt minden csupa szenvedés. Fejemre zuhog az anyám, az apám könnye, hogy tudjak nevetni akkor!

Bakos: (hallgat) És azt hiszi, hogy nincs más mód?

Teréz: Mi lenne?

Bakos: (megfogja a kezét) Ígérje meg, hogy eljön velem nagymamához. Ígérem, hogy többé semmire se kérem, de ezt az egyet még tegye meg.

Anya: (legyint) A nagymama szörnyű makacs.

Bakos: Legalább a szemünkbe kell, mondja.

Apa: (vigyorog, felemelkedik) Menj nagymamához Teréz, siess és hozz sok pénzt nekünk.