Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 10. szám · / · Figyelő · / · A XX. század könyvművészete
Az Iparművészeti Múzeum földszintjén, néhány üvegszekrényben mintegy negyedfélszáz könyv látható. Nem nagy szám, különösen az utolsó esztendők könyvművészeti fellendülését tekintve talán kevésnek is mondható, de a minőség elsőrangú és a fiatal könyvgyűjtő egyesület
A kiállítás anyagában természetesen az angolok jelentik az arisztokráciát, bár az utolsó években a németek hatalmas lendülettel előretörtettek és komoly mértéktartás, jó ízlés, anyagszerűség tekintetében egyenlő értékűt alkottak, viszont a tradíció (hiába, a tradíció) távolabbi területeket fog át az angoloknál, aztán ők voltak a magvetők, az apostolok.
A Kelmscott-Press gótikus tömöttségű, indás leveles, fekete fehér lapjaira tisztelettel tekintünk, William Morris a mindentudó könyvcsináló keze nyomát kutatjuk az érdes papíroson. Kincsek, dokumentumok e könyvek.
A tömött szedés később jobban tagolódik, bár a zártság megmarad, a lap eleinte keskeny széle jóleső fehérséggel kiszélesedik, hol megpihenhet a betűk erdejében elfáradt szem.
A német könyvek frissebbek, jobban mutatják a váltakozó ízlés külső nyomait.
Az észak és dél küzd egymással e könyvekben. A latin és gót betűk harca ez. A szikár és szövevényes gót betűk, bár artisztikus szépségük nyilvánvaló, kissé elavultak és már gömbölyödnek is, kuszaságuk feloldódik, a sok szálka, kunkorodás lemaradozik a betűk testéről. Közeledés mutatkozik, engedékenység és a latin betűk minden germán nacionalizmus, önérzeti kérdés felvetése mellett is egyre inkább tért nyernek.
A francia könyvek józan szárazsága előző évszázadok modorába kapcsolódik, korrektség, rideg elegancia pótolja a fantáziát, az új formákat teremtő megmozdulást. E kiállításon kevés a francia könyv, de amit kiállítottak, az egytől-egyig jellemző darab.
Az északi népek könyvei között számos olyan példány van, hol a grafikusban felülkerekedik a festői érzés a szedés egységes képének a rovására. Mintha szellőztetni akarná a műhelyt, széttár ablakot, ajtót, friss pezsgést visz a nyomtatott sorok közé, viszont felborítja azt, aminek szilárdnak kell lenni, a grafika és a tipográfia egyensúlyát. Ugyanez vonatkozik az olaszokra is, patetikus rajzok széles lendületű vonalritmusa lazítja meg a lapok zártságát.
Egy azonban közös az itt egybegyűjtött modern könyvekben. Az anyag nagy megbecsülése és kiküszöbölése annak a barbár szín-, forma-, anyagpazarlásnak, mely a XIX. század művészietlen periódusának "díszműveit" annyira tűrhetetlenné teszi. Okos ökonómiával szóhoz juttat a modern könyvcsináló mindent, nagy körültekintéssel, önmegtartóztatással és az elérhető hatást hajszálnyi pontosságal kimérve emeli ki és fokozza az anyag szépségeit. Ebben a tekintetben nagyon tanulságos a kiállítás.
Sok művész túlságosan merevnek, megkötöttnek érzi a szedett sorok rendjét és visszakívánja az egymásba folyó írott betűk nagyobb szabadságot, sok kaligrafikus szépséget jelentő uralmát. Az egy példányban leírt könyv ellenkezik azzal a szociális tartalommal, mely a modern társadalom valóban modern művészetében és művészi iparában mutatkozik. Másrészt anakronizmus. Azonfelül a kiváltságos helyzetben élő ember önzése üt ki rút formában az ily unique példányokon. Más elbírálás alá esik a litografált lapokból összeállított könyv, mely sokak számára esztétikai öröm, élvezet és gyönyörűség. Itt az írott betűk folyamatosságából eredő artisztikum egyesül a sokszorosító technika abszolút tökéletességének kiélvezési lehetőségével. Sok szép német írott könyvet hordtak össze a kiállítók.
Végül a magyar könyvek. Impozáns emelkedés állapítható meg e téren. Alig tíz-tizenöt esztendő alatt szakítottunk a közelmúlt invenció nélküli ízléstelen nyomtató stílusával, helyesebben stílustalanságával. És ugyanakkor, mikor a közvetlen elődök értéktelen termését kellett az útból eltakarítani, a kortársak túlzását, a "szecesszió" gyűjtőfogalmába begyömöszölt tömérdek ízléstelenséget, az üres titánkodás kilengéseit is ki kellett gyomlálni. Aránylag nagyon rövid idő alatt végezte el a magyar grafika e kettős munkát. Ma már a külföldi könyvművészet színvonalát teljesen elértük, amiben nagy része van az amatőrök felszaporodása következtében beálló szükségletnek, annak a szükségletnek, mely a kvalitást keresi. Könyvkiadóink biztos talajra léptek, mikor az amatőr kiadásokra szánták magukat. A gyomai
A kiállítók itt többet jelentenek magánál a puszta fogalomnál. Ők épp úgy részesei, életre hívói e könyvkultúrának, mint a tervező művészek és a kiadók. Majovszky Pál, Eisler Mihály József, Reiter László, Szemlér Lőrinc és a többi kiállítók bibliofil tevékenysége mélyreható kulturális cselekedet. Kis sziget lelkes lakói ők és e termékeny, szép, dús sziget minden szegletét ők formálták ki fanatikus szeretettel.