Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 9. szám · / · Figyelő
1. Posch Jenő úgy látszik félreértett engem. Cikkem nem annyira ellenvetésekből áll (hiszen én nem állítottam, hogy rendületlen híve vagyok az öngyilkosságnak, sem azt, hogy nem vagyok az), mint inkább azt célozza, hogy kimutassam, qualitative mennyire keveslem egyetlen logikai ötletét, amellyel az öngyilkosság kérdését el akarja intézni. S ha már a reális filozófiának arra a sivár álláspontjára próbaképpen ráállanék is, hogy a lényről
2. Félreértett Posch azért is, mert úgy látszik azt hiszi, hogy én az illúziót betegségnek tartom - amelyből az emberiséget a filozófusoknak ki kellene gyógyítaniuk. Ilyen általánosságban nem mernék róla nyilatkozni, még akkor sem, ha a reális filozófia álláspontjára helyezkedném is. Hogy ha a paraszt kígyózsírt kér a maga bajára, ebből az illúzióból tanácsos őt kigyógyítani, vagy ha valaki a hamis váltó segítségében reménykedik - és talán van is gyógyulás a bűn és babona betegségeiből - bűn és babona talán hasonlítanak is a betegséghez -, de már az hasonlít-e, ha valakinek az az illúziója, hogy az emberből res lesz a végén? Vagy azt hiszi, hogy nem res lesz, hanem valami más? Vagy azt képzeli, hogy a babájának a szemei csillagok. Hol itt a tudományos cáfoló bizonyíték? Vagyis: azt tartom éppen, hogy nem minden illúzió betegség - sőt, boldogság! S ha betegség volna is - nem minden illúzió kígyózsír - sőt - legtöbbjét éppen nincs is módunkban gyógykezelni, mert egyelőre még nincs kezünkben sem az eleje, sem a vége, nem úgy, mint a gyomorrontásé vagy a váltótörvényé. ("Annak a sok fájdalomnak gyógyítás kell, nem illúzió.") - No, egy kicsit sok gyógyszerre lesz itt szükség! Szerencsére a természet még mindig jobb orvos, mint orvosaink és filozófusaink - ezt senki sem tagadhatja. - Szerencse, hogy néha akad még egy kis illúzió is! és még akkor is, mikor az orvosság már régen kifogyott.)
3. Félreértett Posch azért is, mert azt hiszi, hogy én a logikai hibát védem - mondván: annyi a logikai hiba, mért bántjátok éppen ezt az egyet? Nem, nem - nem így formulázandó az én panaszom, hanem: a világ fennáll, noha számos jelensége logikátlannak tűnik (pl. ez az egyszerű tény: meghalni!) - tehát: - ha nekem egy logikus fej valamit illogikusnak talál - abból még nem következik semmi, legkevésbé az, hogy valamely tényt, vagy állapotot, vagy szokást helyteleníteni tudnék. Több kell nekem ehhez, mint egy logikai ötlet.
4. Az épp a kérdés! Ha kínos halált könnyű halállal megváltani jó s mihelyt elismerjük, hogy igenis van az úgy néha, hogy nem lehet ám kitartani és jobb előbb meghalni, mint később - hol van akkor már az a logikus általánosság, amit az embereknek az öngyilkosság ellen prédikálni lehet? Az épp a kérdés, hogy hol a határ - mi az, amit nem lehessen már kitartani? Az épp a főkérdés, hogy hol kezdődik az a bizonyos gőzhenger? Erről kellene talán gondolkozni!