Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 9. szám · / · Figyelő
Giesswein Sándor "Háború és béke között" című könyvecskéjének címlapjára gondolatokba merülő női fej van rajzolva, a fej fölé azt írta oda a rajzoló -
Ezután az üdvözlés után még az is eltalálhatja, miről lehet a könyvben a szó, aki Giesswein Sándor nevét sohasem hallott. Ilyen ember azonban nem akad sok Nagy-Magyarországon s így az olvasó-közönség a címlap indiszkréciója nélkül is tudja, hogy valahányszor Giesswein Sándor tollat fog kezébe, ez a toll szinte magamagától írja le -
Legújabb könyvének bizonyára szintén meglesz a hatása, csak az a kérdés, ott-e, ahol kellene? A "népeket" nem szükséges a béke áldásosságáról meggyőzni. Ezek forró szerelemmel csüngenek a békén és ha megszavaztatnák őket - persze úgy, hogy a szavazás az ő vélekedésüket fejezze ki, nem pedig hitvány jelszavak és mérgezett előítéletek nyomában kifakadó alantas indulatokat - akkor bizonyos, hogy holnap már megköthetnék a népek szövetségét és egymás nyakába borulnának. De éppen az a bökkenő, hogy a háborút és békét nem a népek csinálják.
Íme, a világháború után vagyunk, ez az esemény annyi szenvedést rakott a legtöbb emberre, hogy borzalommal gondolunk egy újabb háborúnak csak az eshetőségére is. Mégis, nincsen-e a levegő telítve a háborút megindítani szokott okokkal? Még 1914-ben sem volt annyi gyújtóanyag elszórva, mint most, még akkor sem beszéltek olyan könnyedén a háború eshetőségéről s akkor sem készülődtek rá oly szemérmetlenül, mint most. Hogy lehetséges ez? Csak úgy, hogy sem Giesswein Sándornak, sem Norman Angellnak, sem másnak nem sikerült eddig bebizonyítani, hogy a "háború nem fizeti ki magát". A háborúért lelkesedő osztályoknak az a nézetük, hogy az igenis kifizeti magát - nekik, ennélfogva a hegyi beszéd magaslatán emelkedett pacifista agitáció is úgy hull vissza e nézetről, mint a tenger cseppje esik vissza a szikláról. Egy hadiszállítót talán meg lehet arról győzni, hogy háború nélkül is megkeresheti kenyerét, a hadiszállítók osztályát, valamint azokat az osztályokat, amelyeknek élet-standardja és ideológiája a háborúra való készülődéssel és magával a háborúval van összekötve, bajosan. Talán soha. Lám, Foch marsall és az ő mentéjébe kapaszkodó katonai kaszt és burzsoázia most is háborút csinál, holott nyilvánvaló, hogy még az ilyen háború is, mikor az ellenfél mozdulatlanul fekszik a földön, halálos csapás lehet a francia népre. Mégis "bevonulnak"!
Kihez szól tehát voltaképpen Giesswein Sándor? A háborút üzletszerűen viselő köröket nem tudja meggyőzni, a népeket pedig fölösleges meggyőzni - mire való tehát a béke hirdetése? Ez a kérdés így bizonyára vigasztalanul hangzik. De ha meggondoljuk, hogy a béke hirdetése gondolatokat képes ébreszteni, gondolatokat, amelyek világosságánál a háborút csináló és a háborút szenvedő osztályok között lévő viszony széttárul s amelyek világosságánál dogmáról, bálványról, igéről, hitről lehull az ünnepi köntös és előttünk áll mezítelenül a babona, a bálvány, a szólam, a hazugság - akkor mégis igazat kell adnunk Giesswein Sándornak - si vis pacem para pacem.
[+]