Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 9. szám · / ·
Most szivük egyszerre összeretten,
átlyukasztva, holdnál epedőbben,
sárga tarlón ülnek megmeredten
s megmarottan, síri lepedőben,
melybe szinte régen belenőttek.
Ámde nézd az angyalok csapatját,
lágy olajt hoznak s vén serpenyőket
s a hivőknek hónaljába rakják
a jótettet, melyet még korábban
végeztek lenn, a föld bús porában,
hogy a hónalj kis melege fújja
s meg ne hüljön az Úr drága ujja,
hogyha odanyul az ég királya
s tetteik - érintve - megbirálja.