Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 7. szám · / · Figyelő
Kassák Lajos új könyve van kezemben. Szédítő zűrzavar, kusza mondatok és mondanivalók, víziókba csavart képek, iszonyúság. Egy lázas kor képe. Temetés és reménység újjászületni. Próza, mely 100 vagy 200 versből áll.
Nem történelem, nem a "két forradalom" és az "alkotmányos éra" igaz, bár egyéni beállítása, mint Jászi Oszkár könyve Történelem ilyet adni sohase fog! Percről-percre átélt, zsúfolt élet. Nem az a zsúfoltság, amelyet a túlcsiszoltság és a túlfinomultság ad a művészetnek: ilyenre Kassák nem ér rá és levágatná a jobb kezét, ha akarata ellenére ilyet írt volna. Ez a zsúfoltság az élet zsúfoltsága, nem szavaké, egyszerre ordít, sír és ujjong benne az egész ország: eszmék, emberek, becsület, gyilkosság, börtön, front, éhség, plakát, igazság és hazugság, és vér és vér és vér: iszonyú, óriás, égig érő, őrült húrokon őrült chausban vág át 1919 őrült vihara. "Innen vannak a könyv látszólagos irrealitásai és formai különösségei."
Formai különösséget ugyan sehol se találni, de azért igaza van Kassák Lajosnak: a begyepesedett agyvelejűek az első oldal után fölnevetnek. Föl ám! és hozzá milyen fölényesen! milyen igazi jóleső érzéssel!
De lesznek mások is, akik kacagnak, nemcsak a begyepesedett agyvelejűek. Azok, akiknek a művészet játék, kellemes szórakoztatás. Ők ugyanis komolyan veszik magukat és szórakoztató játékaikat nagyképűen öncélnak és a kultúra erőfölöslegének nevezik. Kétségtelen, hogy néhol meg is fogják érteni ezt a könyvet. Le fogják sajnálni. Azt fogják mondani, hogy túlzás, unalmas túlzás.
Pedig nem túlzás és nem unalmas. Minek idézzek belőle példaként sorokat, hogy kiixezett helyekkel bosszantsam saját magamat és az olvasót? Nem marad ez a könyv örökre kitemetve Magyarországból! - És unalmas? Minden hősköltemény unalmas. Ne tessék egyszerre olvasni! Különben is az, hogy unalmas, nem kritikai, hanem lustasági szempont.
A művészet öncélúságának hívei maguk is érzik, legalább a jobbak, művészetük meddő hiábavalóságát. Görcsösen kapaszkodnak egyetlen igazságukba: a művészet csak akkor igazi és nagy, ha nincsenek más céljai. - Nem igaz! Éppen azok a munkák, amelyek csak formába szedett pillanatfelvételek, egy ember pillanatfelvételei, éppen azok nem lehetnek nagyok. Természetes, hogy a munkának jónak, tökéletesnek kell lennie, hogy célt érjen, de világnézet nélkül hiányzik belőle a nagyság lehetősége. A forradalmár költők (Kassák is, nem ebben a munkában) jobban tennék, ha nem ócsárolnák a múlt nagyjait, mert az igazán nagyok szintén kiátkozottak voltak és utólag merevítette őket klasszikusokká a tekintély. Minden nagy szellem, művészeti vagy gyakorlati téren, saját magának, a maga egyéni és világcéljainak propagátora volt. A játék meghal, a zászlót tovább viszik fiatal kezek a legfelsőbb ormokig!
Nem baj, hogy Kassák könyve politizál. Az az eszme, melynek szolgája és vezére, elég hatalmas ahhoz, hogy termékenyítőleg hathasson egy művész agyában. És nem a tárgy a fontos. Az a szemüveg, amellyel Kassák nézi az eseményeket épp oly igaz, mint amilyen hamis. Ugyanaz a szemüveg ül az emigráció minden tagjának orrán. A fontos az, hogy e könyv minden oldalán több élet és költészet van, mint az egész vérszegény akadémiában.
Eddigi munkáit, kevés kivétellel, nem szerettem, politikai felfogásom és világnézetem egyáltalán nem azonosak a Kassákéval, nem
A könyv egyre javul és óriási ívelésben vész bele a láthatatlan jövendőbe. Valószínűleg a soha-el-nem jövő jövendőbe. Az
Tényleg úgy is van. E gazdag könyv heroikus lezárása eddigi működésének. A