Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 7. szám
Zenét, zenét akarok, Testvérem! A tenger élet ritmusát, eleven véred
Nem versek csinált muzsikáját, szabályosan billegő jambusokat, útált
élet zenéjét, ritmusok életét!
Tán hangszereket is, zsúfolt termek vonagló hintázását, hol szédül a szív
vagy nyílt terraszokon hajlongó cigányzenét, míg alattunk zúgva nyargal
tán hangversenyeket, Wagner pergőtüzeit, csattogó cintányérokat és katona-
életet! életet!
Vagy erdei lombsusogást, virágok hangtalan orgiáit, juhnyájak záporozó
életet! életet!
Mézes dobolást, mit a porhanyó barázda szivén ver a tavaszi permeteg,
örvénylő, kusza, ringató, puha, harmatos, álmos, napsugaras selyem mu-
vagy szirtről-szirtre ugráló patakok ezüstmoraját, beszélgető éjszakai csil-
életet! életet!
Vagy habzó fellegek elsuhogását, hullámok anda ütemét, amint fáradha-
vagy az útrakész hajó háromszoros üdvriadását, amikor csenget és orrát
vagy vidéki állomáson az alagútból előugró gyorsvonat elnyújtott diadal-
de életet! életet! életet!
És ha beteg vagy, szomorú vagy dühös és megbántottak: torkodban
akár a szelek himnuszait, autószirénát, ordító viharokat, ha akarod: menny-
félelmesen ropogó jéghegyeket, gépházakban egymásnak rugaszkodó vas-
lihegő városokat, háborút, a lázadás vörös rakétáit, aknák iszonyú rob-
de életet! ÉLETET! -: ne nyivákoló és zörgő hangszerek gondűző
élet zenéjét, ritmusok életét!
Élet-zenét, mely - mint a tánc ott alszik a lányok meztelen tagjaiban
titkos istenként alszik a borzas erdőkben, hegyek közt, szobádban, vagy
titkos istenként alszik: hangok mágnese és lelkek visszhangja a lelke,
titkos istenként rejtőzik előled, és néha csak kedvesed szíve, halk dobogás,
vagy a felriadó madarak rebbenése árulja el, hogy ő is veled van...