Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 7. szám

Erdélyi József: Minden árvák anyja

Én szülőm-dajkálóm,
Ne sirasson engem,
Sose kérdje szapuláskor
Fehér-e az ingem.

Sütéskor-főzéskor:
Két orcám piros-e,
Ágyvetéskor: van-e aki
Fejem alját vesse.

Ne kérdje, ne kérdje:
Ki a kétszerárva -
Ügyeljen rám, aki ügyel
Az égimadárra...

Fia leszek akkor,
Ha behí egy árvát
S leülteti a tűz előtt:
Szárítsa ruháját.

Szennyes ingét hogyha
Kimossa fehérre,
Szálljon érte áldás mind a
Tíz ujjahegyére.

Szereti az Istent,
Fel is jut a Mennybe,
Ha feltálal néki, mintha
Istenfia lenne.

Ha ágyat vet néki,
Ha jól betakarja:
Úgy lessz Isten Menyasszonya, -
Minden árvák Anyja.

Szán-szeret, ha minden
Kínnal kínraszültet:
Örök vőlegénye lesz a
Keresztrefeszített.