Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére
Nem vagyok illetékes, hogy Szabó Endre fordításait bíráljam, mert, sajnos, nem tudok oroszul. - Azt sem tudom, foglalkozott-e már a kritika fordítói munkásságával.
Mégis szükségét érzem, hogy nyilvánosan vallomást tegyek valamiről. Nem tudok ugyan oroszul - s mégis szívem-lelkem az orosz íróké s az orosz népé - melyet szeretni és csodálni ők tanítottak meg. Ez az irodalom az én szívem irodalma s hogy ez lehetséges: azt itt most Szabó Endrének köszönöm meg!
Az ő fordításait a magyar irodalom kincsei közé sorozom. Csak aki maga is kitűnő író - csak az tud így fordítani, mint ő. - Aki így tud magyarul, aki így érzi az eredetinek legtitkosabb zengését s így tudja éreztetni - akinél munkáin sosem érzem, hogy fordítást olvasok, hanem minden munkájánál azt érzem, hogy eredeti, magyarul írott mű van a kezemben - az maga is kiváló művész! - Sokat olvastam orosz írókat német fordításban, egyszer próbát tettem s egy angol fordítást olvastam el - s mindenkor az volt az érzésem: - nem tudjátok ti, kik az oroszok, mert nincs Szabó Endrétek! S azt is gondoltam mellé: - lám a magyar - úgy látszik - egyike azoknak a nyelveknek, amelyekre, ha művész a fordító, a legpompásabban lehet az orosz irodalmat áttenni! - s hogy e gondolatban nem anyanyelvem, vagy Szabó Endre iránti elfogultságom nyilvánult meg - bizonyítja, hogy a lapos, sivár, lélektelen magyar fordításokból is megítélhettem, mi a Szabó Endre érdeme!
Hiszen elég volna magából a Gogol-fordításból is következtetni - ki ő s miként munkálkodott? E fordítás elolvasása után, merem állítani, hogy tudom: ki Gogol! Ha elragadó lírai lendületére gondolok vissza - kifejezhetetlen szemérmességére, pompás humorára, plasztikus leírásaira s e leírások tömör, dagadó erejére - nem Szabó iránt kell-e hálával lennem, aki annyi nagyszerű tulajdonságát teljes fényében hozza elém? - S hogy most már teljes-e ez a fény? - vagy az eredetiben talán még nagyszerűbb ez az írói alak? - Lehet - bár nem hiszem. Jobban szeretni írót talán nem is tudok, mint ahogy Gogolt szeretem e fordításon át.
Tudom, hogy ez csak hebehurgya köszönet-nyilvánítás s hogy valaki, aki csendben ennyit és így dolgozott - sokkal többet érdemel. Szemléltetőn kellene és lehetne kimutatni, Dosztojevszkij, Tolsztoj s más fordításairól, hogy micsoda pompás munkák - de sajnos erre nem futja erőm. - Így a Nyugat olvasóit csak arra kérhetem - olvassák el akár a "Holt lelkek" második részének bevezető leírását, amely így kezdődik:
"Mint valamely roppant nagy várnak szöglet-bástyákkal s lőrésekkel ellátott óriási fala, húzódtak el fölmeredezve, több mint ezer versztányira a hegyek..."
S ítéljenek azután ők maguk, micsoda odaadás, ép érzék, lelkesültség, szeretet és micsoda írói képességek kellenek ahhoz, hogy valaki így tudjon fordítani.