Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére

Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére
8.

Még inkább illenék hozzá ez a szerénység a verselési kérdésekben.

Sorra veszem, amit mond.

Először is tiltakozik az ellen, mintha ő azt állította volna, amit én imputálok neki: hogy Ady kizárólag szótagszámra alapítja verselését. Maga is érzi, hogy ez nem volna dicséret Adyra. Inkább védekezik: ő nem mondta, hogy Ady elvetette az időmértéket, csak a régi időmértéket - és egy új, tökéletesebbet állított helyébe. De hogy miben áll ez az újfajta időmérték: arról aztán nem tud többet vagy határozottabbat mondani, mint amennyi mértékszerűség a szabad versben, sőt akár a szépprózában is érvényesül, szabályokkal ki nem fejezhető mértékszerűség, úgy hogy most is azt kell mondanom: Földessy szerint ha nem is az egyetlen, mindenesetre az egyetlen megfogható alapja Ady verselésének a szótagszám.

Hogy pedig szavai jogot adtak imputálnom neki azt az állítást, hogy Ady "minden időmértéket elvet": arra azt a mondatát idézem: "A költő mind gyakrabban fordul ehhez a verselő módszerhez, hamarosan szakít az időmértékkel, úgy hogy a Vér és Arany-ban már nincs időmértékes vers, a kötetnek egy versét sem lehet bármely régi mértékére végigskandálni." (Régi mértékre: azaz időmértékre, mindenki így értené. Pontosan idéztem.)