Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám
Poharak tetején táncol a láng,
Ég a rum ördögi fénye,
Serceg a zsírban a nagyszerű fánk,
Indul a korcsma regénye.
Este van, este van, este van ám,
Lámpa nem ég az ivóban,
Villog a fény a kemence falán,
Benne vidám halihó van.
Zúg a kemence, szikrázik a tűz,
Langyos a korcsmai pára,
Kinn a vihar szele felleget űz
S vészt hoz az éj utasára.
Jó a meleg szoba, cimbora, bor
Fergeteges, vad időben,
Jó, kit a fergeteg erre sodor
S észbekap erremenőben.
...Mennyire vágytam én istenem, ó
Élni az életet, élni,
Bátran utazni ah, mennyire jó
S ily fogadóba betérni!
Ámde kegyetlenűl kárbaveszett
Minden ily vágyakozásom:
Képzeletem rohan árva, veszett,
Kései bús utazáson!...
Pattog az ostor... az ócska batár
Mintha repülne az égen,
Jól figyelj, változik mostan a táj
Ablakod ó keretében.
Dombos a kép... kicsi házak előtt
Vén jegenyék csikorognak...
Messze egy szélmalom állja az őrt...
Őröl az éji vadonnak...