Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám · / ·
ÓH jaj, igaz: sokfele kóboroltam,
voltam bohóc, sallangos, tarka-rút,
elmémre törtem, kincsem tékozoltam,
uj szerelemből szűrtem régi bút.
Bizony, igaz: görbén és félve néztem
az igazságra, de - egy a hitem! -
lelkem ifjú lett a sok tévedésben
s most látom csak, mily drága vagy nekem!
Mind messze már... S mosd vedd, ami örök:
nem köszörűlöm vágyam több hiú
próbára -: Te őrködsz szivem fölött,
régi hű barát, isteni fiú!
Urunk után Te - legtisztább Öröm -
fogadj kebledre, legfőbb Gyönyöröm!
[+]