Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám · / ·
VÁGYUNK: a Legszebb sarja legyen Élet:
a Szép rózsája így sohase hull
s bár fut az idő s halni tér az érett,
emléke zsenge magban fölvirúl.
S Te - szemeid fényébe zárva - rőzsét
lángodra lobnak: önmagad dobod,
ínségbe fojtva, ami csupa bőség:
gyönyöröd ölni önnön gyilkosod.
Ma Te vagy a világ friss dísze, kedve,
víg tavasz küldte egyetlen Herold!
de lelkedet bimbóban eltemetve
- Kedves Fukar! - kezed csak tékozolt!
Óh könyörülj: hibád s a sír a Szépség
örök jogát ne hagyd hogy megemésszék!
[+]