Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám
"Azon okok közül, amelyek miatt Shakespeare szonettjeit nálunk még kevéssé méltányolták - igen magas vers-értés követelményétől eltekintve - a legfontosabb belső ok az, hogy megszokásunk minden költői művet túlságosan romantikusnak lát, e tizennégy sorosak pedig - habár legfelsőbb költészet - túlságosan nem-romantikusak. A külső ok a tárgyra vonatkozik. Itt évszázadokon át hasztalan vitatkoztak kiadók és magyarázók, hogy mi játék és mi érzés, ki a szőke ifjú és ki az utolsó szakasz fekete hölgye: itt találgattak, ferdítgettek és tévelyegtek, míg csak tökéletesen el nem veszett számukra a lélek hangja. Nemcsak az élet továbbplántálásának sorozatában (I-XVII.), ahol a szellem tényleg jobban el van rejtve, nem! -: a tompább agyak mindenütt feladványként kidolgozott stílusgyakorlatokat fedeztek fel, az alacsonyabbak pedig egész különös undort: de alig egy ismerte fel a tartalmat: a szépség imádatát és a megörökítés izzó erejét. Napjainkban költők és emberek nyíltan kimondották: a szonettsorozat középpontjában minden helyzetben és fokozatban a költőnek barátja iránti szenvedélyes odaadása áll. Ezt kell szem előtt tartani ott is, ahol nem értjük meg, és egyaránt balgaság akár kifogásokkal, akár mentegetésekkel beszennyezni azt, amit a földiek egyik legnagyobbja jónak talált. Különösen elanyagiasodott és elagyszerűsödött koroknak nincs joguk e tekintetben szót emelni, mert még csak sejteni se képesek semmit a nemek feletti szerelem világteremtő erejéből."
[+]
• I.
• III.
• VIII.
• XII.
• XX.
• XXII.
• XXVII.
• XXX.
• XXXIII.
• XXXV.
• LX.
• LXII.
• LXIV.
• LXVI.
• LXVIII.
• LXXIII.
• LXXV.
• LXXXVII.
• XCV.
• XCVII.
• CIV.
• CX.
• CXIX.
• CXXVI.
• CXXVIII.
• CXXIX.
• CXXXI.
• CXXXII.
• CXXXV.
• CXXXVI.
• CLIV.