Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám · / · Szini Gyula: Aranyfelhő

Szini Gyula: Aranyfelhő
8.

- Ez az az üzlet - mutatta Ulászló. A belváros egyik csemegeüzletének kirakata előtt álltak: Döme Istvánné és Ulászló. Ulászló, ha szépen kiöltözködött, mutatós ember volt és a kávéházban "doktor úr"-nak címezték. Döménére se lehetett volna ráismerni. Új ruha volt rajta. Aznap hozta haza a szabónő. Döméné feltűnő jelenség volt a divatos rövid aljú ruhában. Valahogy lerítt róla az új gazdagok szertelensége. A jó mód, gondtalanság és boldogság még széppé is varázsolták.

- De hiszen ez az üzlet rosszul megy - jelentette ki Döméné. - Most sincs benne vevő. Nézze azokat az összeszáradt húsokat a vágó pulton. Ez annak a jele, hogy az üzlet rosszul megy.

- Ez igaz. Épp ezért olyan olcsón eladó - felelte Ulászló. - De ha én veszem a kezembe, aranybányát csinálok belőle. Meglássa. Én tudok a nőkkel bánni! A környékbeli vevők mind hozzám fognak járni.

Ulászló minden áron meg akarta győzni Döménét, hogy jó üzletet csinál, ha ezt a bukófélben lévő csemegeüzletet megveszi. A pénzt természetesen Döme István adta volna a vállalkozáshoz, Ulászló pedig mint társtulajdonos a kereskedői tehetségét és a nők körében való sikereit akarta hozni, amik eddig is fölvirágoztatták azt a boltot, hol jelenleg Ulászló mint segéd alkalmazva van.

Katalin és Ulászló föl-alá járkáltak a belvárosi üzlet előtt és csak éles megfigyelő vette volna észre, hogy a rideg üzleti tárgyalás, a számok mögött veszedelmes szerelmeskedés lappang. Az asszony pillantása néha bársonyosan végigsimította Ulászló rózsaszínű, fiatal, üde arcát. Ulászló ilyenkor merészebb lett ajánlataiban. Aztán az asszony hirtelen megijedt, mert arra gondolt, hogy a férje észreveszi Ulászló iránt való érdeklődését, és ez nagy baj volna... Mert a férje - érezte - napról-napra hidegebb lett hozzá. Katalin asszony sejtette - különböző jelekből észre is vette - hogy valami nő lehet a férje gyanús viselkedése mögött. Valaki kivetette hálóját a Döme dollárjaira és Katalin házi boldogságára. Ha erre gondolt Döméné, félénkebb lett és ócsárolni kezdte a csemegeüzletet, amelynek megvételéről szó volt.

Ulászló leghatásosabb, legbűvölőbb fejtartását vette elő és így fuvolázta.

- Nagyságos asszonyom, én nagyon tudnám önt szeretni, ha...

Nem fejezte be a mondatát, de Katalin megértette, mit akar mondani és kellemes borzongás futott végig rajta arra a gondolatra, ha ez a fiatal, izmos, sonkavágó kar egyszer derekasan megölelné.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -