Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám
a "Bob, az oroszlán" költőjének,
hatvanadik születésnapjára,
fiúi szeretettel.
Pitymallik. A Rózsadombon egy kakas az égre rikolt,
És felkap a hang s repit arra, hol aléltan sáppad a hold...
Odalenn most Óbuda ébred, nyujtóznak a szennyes gyárak,
Feketéllik az emberpondró... s fölöttem a Naptaraj árad,
Csak felfele, felfele, még-még... és távolul egyre a föld,
S az a hang, az a hang széttárul s szárnyalva az égig üvölt:
Hogy kukorikú! Eh, rúgd el magadtul a földet, az embert!
...Mi volt ez a tompa dübörgés? riadtan tán a szívem vert?
Robajlani hallom alattam a hajnali villamost?
S most vissza, le vissza a földre, zuhanva le vissza most.
S fut a sín, szalad Áfrikába s kígyózik a Nílus hosszán,
És Áfrika vad sivatagján most bömböl egy berber-oszlán,
És Áfrika vad sivatagján most nagy beduin-tüzek égnek.
...Hasítva a híg levegőbe te tátsd csak a csőröd az égnek!
Ha sörényes oroszlán bömböl: a fejét mindíg leszegi.
S moraját a tömör föld hordja és ez az az orgona, testvér,
Titkolva királyi könnyed, a szivedben amit kerestél:
Hogy fáj, fáj mélyen az ember, ha nem is mutatod neki...
Minden kukorékolásnál dicsőbb hang, mennyei foszlány!
...Amit te megtaláltál, kakasok között Oroszlán.
1921. febr. 22.