Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám
Hol vannak a veszedelemnek vadmacskái,
melyek a képeskönyvek foltos őserdőiből
lestek képzeletemre?
Hol vannak a hánykolódó gyermeki esték,
amikor párnámat szememhez öleltem
és kértem: vigyen,
mint fuldoklót vizen a mentő gerenda.
Gondoltam, angyal rejtőzött vánkosomba
s nem engedi kicsi védencét, hogy boszorkányok
halotti uszályukkal csapdossák arcát
ostorokként lengetve ágya körül.
Ma akár üstökös gurulhat az égről
és fejbe rúghat sarkantyús csizmájával,
ha tetszik, itt vagyok,
karommal nem tartom semmiféle Hefaisztosznak paizsát.