Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám
Fonattam egy olyan köntöst testedre, melyet felöltvén
keresztül-fénylik rajtad a bíbor örökmécs.
Verettem színarannyal egy olyan gyertyatartót,
melyen karod ága, mindegyik az ég felé néz.
Kigyullad két gyertya bennük sárgállón, harmadikul
hajad remeg, lobogván viaszos fejedről.
Az alvó sötétség mértföldes fekete szakálla
tüzet fog, vakultan csapódnak falakhoz denevérek.
Megindulok egy olyan lajtorján, melyen sétálgat
az arany angyal s érccel zengenek a hárfák.
Láncokon jár a fölvonóhíd, kapu tárul
tehozzád, keményen tiszteleg egy pajzsos férfi.