Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám
Benéztem elmenőben ablakán.
Az árny sötétjén színes könnyű árnyék
Gyöngéd alakja s arca s egyre jár még
A tű kezében, hajnal óta tán.
Tíz gyönge ujj a fegyvere. Fulárd
A páncél keblén. Zengő vad csatádba
Így indult, Élet s mosolyog míg vágya
Pillangói bejárnak száz határt.
S mögötte még egy pillanatra láttam:
Feltornyosulva tragikus homályban
Félvállán át rá megvetően nézett
Míg vad mosoly vonaglott zárt ajkán át,
Már-már emelve roppant buzogányát,
Egy vaspáncélos óriás: a Végzet!