Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám
A füvészkertet járom
Szeptember délutánon.
Hullott levél az úton, felverte őszi gaz.
Tüzel az árnyak rése,
Szeptember napsütése
Ragyog mint jó vigasz.
Táblák a fák tövében.
Rá volt pingálva szépen
A multkor még nevük s virágos volt az ág,
De az eső lemosta
S befedte barna rozsda:
Rég voltam kis diák.
Huszonöt éve épen
Hogy az útjára léptem.
Zendüljetek zizegve őszi melódiák!
Ó elhagyott kert csendje!
Magam járok csak benne
Meg néhány kis diák.
Nekik most zöldül fájuk
S kerengve hull le rájuk
Emlékeim holt lombja, mit őszi galy lehint.
Ó szeptember szent láza!
Új könyv, tabula rasa
Az életük megint.
Most emlékszem reátok,
Ti régi könyv-vásárok!
Új kosztos-hely varázsa, szobám kis ablaka!
Új szívem új regénye!
Ó körzőm sárga fénye,
Rajztáblám jószaga!
Már nyújtja lankadón itt
A bodza bús bogyóit
Sötétlő koszorúnak hajlott fejem fölött.
Ó elvirágzott multam!
Fanyar bogyók konyultan
Piros lombok között.
Isten, kegyelmed kérem,
Adj új Szeptembert nékem.
Adj vidám újrakezdést, új szívet, új erőt.
Újuljon hervadt ágod,
Te vén, örök diákod,
Fakult, kisült meződ.