Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám
A kedvesem szonettet kért ma. Gond dúl
Lelkemben és szorongva kezdem én.
Tizennégy sorból áll a költemény,
A három első itt szökell bolondul.
Féltem, hogy nem lesz rím, mely visszakondul,
És itt vagyok az új sor közepén,
Csak futna le a Négyes könnyedén
Nem főne a fejem a Hármasoktul.
Aztán a költő a Hármasba lép,
És sikerült, úgy látszik, a merész tett,
Mert már e sorral zárul is a kép.
A második versszak rímelni késztet,
Tizenhárom a sor. Mindegyik ép.
Most meg tizennégy. Versem íme kész lett.
Spanyolból fordította: Kosztolányi Dezső