Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám · / · Móricz Zsigmond: Nemzeti irodalom
Azok a panaszok, hogy a mai magyar irodalom idegen hatások alatt áll s hogy a nemzeti irodalom megszűnt, hamisak, mellékértelműek s hatalmi törekvések takarói.
Ezek a támadások nemzeti irodalom alatt a nemzeti külsőségek objektív: vagyis egy hatalmi párt ízlése szerint való feldolgozását kívánják.
Abszolút véve azt jelzik, mintha nemzeti irodalom az volna, hogy egy zárt területen élő, semmi külső befolyásnak ki nem tett embertömeg életéből csupán azokat a vonásokat kell feldolgozni, amelyek őt elkülönítik, elhatárolják más nemzetektől, más népegységektől, tehát egy ideális nemzeti irodalom az volna, amely semmit sem kapott kívülről, mindent maga termelt ki s maga fogyaszt is el. Ilyen nemzeti irodalom soha sem volt a világon, még egy Fidzsi-szigeti bennszületett törzs sem tudná megcsinálni.
Mivel ezt az abszurdumot, aki a gondolatot végiggondolja, nem is tarthatja fenn, tehát nemzeti irodalom alatt, nemzeti törekvések alatt mindenki annak a társadalmi körnek a vágyait, céljait, lehetőségeit akarja érteni, amelyben benne él. A főrend a főrendekét, a közrend a közrendét, a proletár a proletárét. Mivel pedig a két szélső rend tisztára nemzetközi: mert nem a sok ezerholdasok nincsenek hazához kötve, akiknek az egész világon palotáik vannak, sem a proletár, amelynek hátán háza s kebelén kenyere: ennélfogva úgy tűnik fel, hogy a középosztály a valódi nemzet, mert ez nem hagyja s nem hagyhatja el a hazát, itt él s itt hal meg.
Pedig ez sem nemzet önmagában: nemzet mind a három távolság együtt.
Cenzúrázva
(13 sor törlés)
Az irodalom felveheti ha akarja az egyes osztályok képét is, de az író akkor is csak az önmaga képét adja. Az irodalom a lelki magánosság világait rakétázza az emberiség szeme elé. Az irodalom ott kezdődik, mikor az író elvágja magát a világtól s teljesen lezárt énjében megtalálja a külső világegyetemet mindenestől, összes csillagrendszereivel s a kétirányú végtelennek minden titkával s tökéletességével.
Az irodalom az egyéniségnél kezdődik.
Az egyéniség azonban bármivel van telítve: az irodalom szempontjából mindegy. Lehet fontos, politikai szempontból a politikai pártoknak: de nem, az egyetemes nemzetnek. A nemzet ugyanis az összes pártok, elemek, akaratok egysége.
Nemzeti irodalom pedig: az összes magyar nyelven írók műveinek egyetemessége. E határon belül lehet régiókat és különböző dús vidékeket találni: de kidobni, kiközösíteni belőle semmit se lehet.
A nemzeti irodalom csak gazdagodhat: s íme én most bejelentettem egy rendkívüli gazdagodását az amerikai magyar költészettel.