Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám · / · Turcsányi Elek: Fővárosi Múzeum
(Sz. E.)
1907-ben, mikor a Fővárosi Múzeum megnyílt, dr. Kuzsinszky Bálint, a Fővárosi Múzeum akkori vezetője először írt a múzeum katalógusához. Ez az előszó néhány érdekes adatot közöl a Fővárosi Múzeum keletkezésére vonatkozólag. Megtudjuk, hogy egy fővárosi múzeum eszméjét Rómer Flóris vetette fel a hatvanas években. Az eszme akkor elaludt s csak 1887-ben ébredt fel újra, amikor végre az illetékes fórum: a főváros közgyűlése határozta el "egy a város történeti emlékeit összegyűjtő és őrző múzeum létesítését". Megtudjuk, hogy a határozat végrehajtásával a főváros késett, várt egész a millennium évéig, amikor végre - a kiállítás gazdag városhistóriai anyagának ötletéből - elhatározta magát ezek összevásárlására. Megtudjuk, hogy Toldy László a főváros akkori főlevéltárosa elismerésre méltóan buzgólkodott a városhistóriai anyag összegyűjtésén s megtudjuk végül, hogy 1899-ben engedte át a főváros a létesítendő Fővárosi Múzeum céljaira a múzeum jelenlegi épületét s bízta meg vezetésével dr. Kuzsinszky Bálintot. Még nyolc küzdelmes év telt el ezután s a Fővárosi Múzeum megnyílt.
Ez az előszó a Fővárosi Múzeum céljáról ezt mondja: "A Fővárosi Múzeum főcélja a főváros történeti emlékeinek összegyűjtése, az elkallódástól való megőrzése azon célból, hogy a közönség jobban megismerje a város múltját, azokat az alapokat, melyeken mai fejlődésünk felépült s e réven jobban megértse és megszeresse a magyar fővárost."
Befejező mondata pedig ez: "Még sok olyan tárgy van és bizonyára sokat fog a véletlen is felvetni, amit meg lehet szerezni s épp ez az, ami még nagy fejlődésnek lehetőségével biztat."
Tizennégy éve már, hogy Kuzsinszky ezeket a sorokat leírta s berendezte ezt a múzeumot úgy, mint ahogy ezt a Fővárosi Múzeum katalógusa feltünteti. A múzeumnak akkor mintegy 4-6000 tárgya volt s ebből az anyagból körülbelül 1500 darab, tehát az egész anyagnak a negyedrésze került kiállításra tizenkét helyiségben. Ebből az ezerötszáz darabból is csak kilencszáz olyan, amit a katalógus egyenként felsorol, a további hatszáz csak hozzávetőleges számszerű megállapítása annak az érem, pecsétnyomó, egyesületi-jelvény és táncrend-tömegnek, amely négy-öt vitrinában s a katalógus által is csak csoportosan megjelölve fordul elő. Hogy ennek az anyagnak a beosztása milyen, azt legjobban és a legkönnyebben a múzeum katalógusából lehet megállapítani:
I. Buda és Pest legrégibb képei. II. Térképek. III. Céhemlékek, okmányok. IV. Budának a törököktől való visszafoglalására vonatkozó csata- és ostromképek, emlékérmek, Budának és Pestnek városi pecsétnyomói, hadizászlók stb. V. Később kori események képei, Budavár 1849. évi bevételére vonatkozók, régi pesti genre-képek, újabb érmek, jelvények. VI. Vegyestárgyú képek. VII. Névtelen (mindössze hét tárggyal: két régi iskolai zászló, egy régi zongora és négy egyháztörténeti vonatkozású kép illetőleg szobor). VIII Templomok és templomi képek. IX. Arcképek és apróbb tárgyak. X. Budapest képei, túlnyomó részben a XIX. századból. Minták, régibb kőemlékek, épületmaradványok, zászlók. XI. Olajfestmények. XII. Építészeti tervek és rajzok.
Ismétlem: tizennégy év telt el azóta, hogy a Fővárosi Múzeum megnyílt s kiállítási anyaga a múzeum első és utolsó katalógusa szerinti rendben elhelyeztetett. Azóta a kiállítás külső képe nem ment át semmiféle lényeges változáson, a katalógus ma is használható, bár bizonyos kényelmetlenséggel, nagyjából ma is úgy van minden, mint Kuzsinszky idejében 1907-ben volt, mikor a múzeumot megnyitották. Nem akarok hosszasabban foglalkozni azokkal az észrevételekkel, melyek a múzeum kiállítási anyagának elrendezésére vonatkozólag már a múltban és nem egyszer elhangzottak, csak hangsúlyozni akarom, amit minden laikus múzeumlátogató is megállapíthat, ha az anyag terem szerinti elosztásának fent közölt rendjét figyelmesen átnézi s még inkább megállapíthat akkor, ha el is látogat egyszer a Fővárosi Múzeumba, hogy ez az elrendezés nem volt annyira jó, hogy tizennégy éven át ragaszkodni kellett volna hozzá, nem volt annyira jó, hogy ne kellett volna már régen megváltoztatni. Szabó Ervin, Kremmer Dezső és Feleky Géza már a háború kitörése előtt elég érthető szavakat találtak arra, hogy bizonyos elégedetlenségnek adjanak kifejezést. A háború közbejötte nem szolgálhat e mulasztás mentségéül, sőt ma már súlyosabb szavakkal kell ezeket a kérdéseket tárgyalni. A múzeum gyűjtemény-anyaga ma már 35-40.000 darabra tehető. A gyarapodása tehát 700%-os. Hétszer nagyobb az az anyag, amelyből a múzeum a maga kiállítási anyagát gondos körültekintéssel kiválogathatná és ezerszer lenne könnyebb lemondania azokról a semmiféle históriai értéket nem képviselő tárgyakról, amelyek állandó kiállítását a megnyitás percétől fogva eléktelenítik, túlzsúfolttá, komolytalanná és egyes termeit élvezhetetlenné teszik. Olcsó díszöntvények, amelyeknek semmiféle históriai, iparművészeti, tehát semmiféle nevelő jelentőségük, vitrina: dalkörök, kerékpáregyletek ma még divatozó ízléstelen jelvényeivel, amely olyan hatással van a szemlélőre, mint egy jelvénygyár kirakata s nem is ér sokkal többet annál, öt-hat sor magasságban minden komoly városhistóriai szempont nélkül összehalmozott képek, metszetek és nyomatok tömege, melyek közül a felső sorok már csak távcsővel volnának igazán élvezhetők, semmiféle különösebb műipari jelentőséggel nem bíró aranyozott pohár, amelyből I. Ferenc József ivott volna, ha 1897-ben csakugyan meglátogatta volna a fejedelmeket váró Központi vásárcsarnokot, és a rendezés vigasztalan elvtelensége az egész vonalon - íme csak néhány kikapott észrevétel az észrevételeknek abból a tömegéből, ahonnan bőven lehetne folytatni és talán kellene is még folytatni ezt a kellemetlen észrevételsorozatot, ha nem kellene számolnom azzal, hogy az olvasó türelmének is vannak határai.