Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám · / · Dóczy Jenő: Szabó Dezső, az ellenforradalmár
Szabad szemmel, elfogultság nélkül így látom én Szabó Dezsőt, amint művei tükrében előttem megmutatkozott. És most e papírra hevenyészett portrét elébe tartom, mondván: "Ismerd meg magadat, ha még nem ismernéd." - Szándékosan keményítettem el arcának amúgy sem szelíd barázdáit, hogy a jellemző vonások annál jobban szembetűnjenek. Tudom, hogy szigorú képíró voltam, de nem voltam igazságtalan. Nincs bennem iránta egy mákszemnyi ellenszenv, megtorlást szomjazó harag, vagy bosszúvágy, semmi olyan érzelem, mely elhomályosítaná előttem nem mindennapi értékeit, melyekért nemcsak a tapsolni vágyó tömegek lelkesülnek, de a tárgyilagos kritika is képes fémjelezni. Még ha nem is ismerne magára Szabó Dezső ez arcképvázlatban, azt hiszem: akkor is hasznára voltam. Megláthatja, milyen benyomást keltett egy elfogulatlan szemlélőben. Egy önismeretre nagy szüksége van, ha - amint nagy fennszóval mondja - hányatott nemzete életre-serkentő harsonása kívánna lenni, az iránta érzett halálos szerelemből. Jól van. Ám legyen. Senkinek se lehet kifogása az ellen, ha hatalmas agitátori képességeit a nemzeti konszolidáció érdekében használja fel, ha a kollektív elv mellett tartott izgatásait nemzeti irányban folytatja. Nem esek abba a végzetes tévedésbe, mint ő a protestantizmussal szemben, nem értékelem mai énjét a keletkezés körülményeivel. Akárminő okokból tört benne felszínre mai természete, annyira beletüzelte magát hálás szerepébe, melynek egészségét és hírnevét köszönheti s melyet eleinte csak játékból játszott, hogy ma már talán késsel se lehetne arcáról lehántani a maszkot, epidermiszévé lett. És úgy látszik: szentül hiszi, hogy e szerepben még missziója, nemzeti missziója van. - Őszinte magyar érzéssel kívánom ez elszánt misszionáriusnak, hogy találja meg a maga méltó helyét a nemzet napszámosai között. De ne feledje el: nem elég a hazát szeretni, tudni is kell a hazát szeretni, kevés az égő szenvedelem, ha hiányzik a "zarándoki komolyság." Ha azt akarjuk, hogy higgyenek szándékaink jóravalóságában, úgy kell szólnunk és viselkednünk, hogy szavaink és cselekvésünk elárulják hitünk komolyságát és törekvéseink magasabbrendűségét. Ki kell menteni magunkat "a hiúság fatális nyavalyájá"-ból, vagy legalább is jobban kell szeretni a hazát, mint önmagunkat. - Aki irányítani akar, az nem tévelyeghet az irányokban s a helyes utat nem a fanatikus szeretet és ádáz gyűlölet lidérclángjainál, hanem lelkiismeretes, megfontolt értelem fényénél kell megkeresnie. - Nem vizsgálom: mennyiben vannak meg Szabó Dezsőben a jó politikus lelki előfeltételei. Egy bizonyos: olyan gyújtó temperamentum, olyan szenvedélyes akarat lobog benne, mint senki másban. Úgy gondolom, ez a tulajdonsága értékessé teheti ma szereplését a fórumon, ha szenvedélyes akarata józan ideák szolgálatára irányzódik. Szenvedélyesség és józanság? Hogyan lehet e kettőt összepárosítani? Eötvös József szavaival felelek rá: "... A tömeg, régi tapasztalás szerint, éppen mozgalmas időkben, midőn vezetőinek józanságára legtöbb szüksége volna, csaknem ellenszenvvel viseltetik mindazok iránt, kik hozzá nem a szenvedély hangján szólnak. A nép szerencsés jövője ily pillanatokban többnyire attól függ, hogy valamely józan gondolat valakinek agyában rögeszmévé váljék s a szenvedély köntösében jelenjen meg, úgy a józan eszme is követőkre talál, sőt néha győzelemre számíthat".