Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám
Végzet-tüzeknek pokla énekel a számon:
Vizet, vizet, vizet - megfulladok -
Patakot, szende ér gyalogközeljét,
Gyöngyös forrásnak éltető borát,
Árnyékos tónak altató dalában
szentelt vizek zsolozsma cseppjét,
Folyamok széles, vállvetett hatalmán
Vetélkedő hullámok törtetését:
Előbbre, előbbre, míg a mérhetetlen int,
Kitágult víz, a véghetetlen mása,
Hideg tűz, hűs pokol, kacér briganti: tenger. -
Vagy robbanó gát s szétszakadt iramban
Hanyatthomlok-vizek vadúlt futását
Vetések zöldjén: remények csonka bús füzérén.
Igen, igen habzsolni ezt is, mert hideg,
Aláfeküdni minden Tarpataknak,
Niagarának, hadd taposson térde,
Az isteni esés - enyésszek: méregtűz,
Sebes zsarátnok, égő kelevény,
Enyésszek s aztán holt magam teremtsem
Újjá, egésszé: vizek bódult szabadját,
Múltnak s jövőnek befogadóját, törtetőjét,
Jövő magam: a hullámbiró embert!