Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám
Föld, Föld, szegény, beteg rab, Föld, Föld, öreg fegyenc,
Óh szörnyű börtön-udvar, óh szörnyű séta-pálya:
Mert közepütt az Őr áll, az örök, vizsla Nap,
S te körbe-körbe-körbe, szédülten csak kerengsz.
Szöknél, röpülnél, úgy-e, Föld-Föld, züllött fegyenc,
Hiába vár reád más, égőbb Napok hazája,
Tüzükben, boldogabb lét!, más bolygók izzanak,
És nincs és nincs menekvés, hiába is merengsz,
És nincs és nincs menekvés, Föld, Föld, tetves fegyenc,
Szédülten csak kerengsz és hiába is merengsz:
Fürönni, óh fürönni, hogy mind a genny kiégjen,
Kirázni mind magadból a rothasztó csirát,
S ébredni ott, hol új Nap új fényét önti rád,
Ártatlan, tiszta csillag, szűz társaid körében!