Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 2. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Új könyvek
Typografiai és grafikai tallózás

A könyveknek a háború második-harmadik esztendejében meginduló tömegtermelése, mely alapjában véve nem volt egyéb, mint a frontszükséglet mohó kielégítése, jól tudjuk véget ért, a konjunktúra rohamosan felfelé törő vonala hirtelen megszakadt - a tömegek nem olvasnak. A tömegek fáznak, rosszul táplálkoznak, a tömegek kopottan, rongyosan járnak, viszont a papíros drága és siralmasan kevés, a könyv pedig fényűzési cikké lépett elő, vagy ha jól meggondoljuk, fényűzési cikké hanyatlott.

E keményen hangzó mondatok egyhítéseképpen állapítsuk meg, hogy a könyv félig-meddig műtárgy számba megy, még pedig a szó jobbik értelmében. A könyvművészet a viszonyok kényszerítő hatása alatt kimélyült, kifinomult: grafikusaink szinte minuciózus pontossággal szabják meg a szedett sorok és a hozzá való díszek arányát, amit csinálnak az hovatovább előkelően harmonizált térművészet, mely a négyszögű papíroslap síkján játszódik le az olvasó szeme láttára. A könyvmuzsika e komponistái romantikus melléktekintetek nélkül, tudatosan visszatérnek a száz év előtti könyvművészethez, tradíciót keresnek, hogy az eddig tradíciótlan grafikának alapot találjanak és modern érzéssel, a mai feladatoknak megfelelően áthasonítsák az ükapák tanulságait. Visszatérnek a Senefeldert megelőző fametszet-technikához, archaikus mellékzengés csendül ki a díszítményeikből és a régi magyar könyvek oldalainak aljára nyomott vaskos hamvvedrek, rózsával tömött kosarak, kancsók naiv szépségét éljük át záróléceikben.

Meg kell adni, könyvkiadóink valóban megértő szeretettel segítik könyvművészeink gondolatait, eszméit megvalósítani. Tavaly egész sereg kisebb-nagyobb könyv - műtárgy - hagyta el a sajtót, mely bármelyik ország nyomtatóművészetének becsületére válnék. (Itt aztán ismét vissza kell térni a kérdés szociális részére. A kevés példányszámban megjelent drága könyvek nagy része sajnos vitrinákba vándorol, termékenyítő, nevelő hatásuk nagyon szűkre szabott területre terjed. Másrészt a modern magyar irodalom alig látta hasznát e luxuskiadásoknak, melyek többnyire fordítások vagy pedig klasszikus írók feltámasztott írásai. Viszont igaz, hogy modern íróink túlnyomó többsége - ne keressük mi okból - dermedten, csüggedten hallgat.)

Ady Endre hírlapi cikkeit "Az új Hellas" címen kiadta az Amicus-vállalat. Kozma Lajos kezdőbetűi és zárólécei díszítik a nyomtatott szöveget. E kezdőbetűk némelyike egy egy kis műalkotás. A szöveg szelleméből telítette meg dekoratív tartalommal Kozma az iniciálékat, súlyos barok pompa ragyog ki a fekete, vagy kékszínű tömör betűképből. A könyv színes, mintás papírfedelén hetyke vignetta ékeskedik, általában rendkívül gondosan állítottak emléket a "hírlapíró" Ady Endrének e könyvben. Ugyancsak Kozma Lajos öltöztette díszes köntösbe Nádai Pálnak a magyar iparművészetről írt könyvét, mely Biró Miklós kiadásában jelent meg. Különösen szép a könyv fedele, hol tompa világos alapon elegáns könnyedséggel csendülnek egybe a fekete és kék betűsorok és díszek.

A Rózsavölgyi-cég igazán nagyszabású bibliofil-programot tűzött maga elé a "Magyar Helikon" sorozat kiadásával. Régi magyar írók műveit jelenteti meg korhű kosztümben, sőt Gvadányi egyik könyvét úgy ahogy volt, lapról-lapra lefotografáltatta és az eredeti hű mása kerül az olvasó elé. A sorozat első könyve, Kisfaludy Károly nevezetes színműve: A Pártütők. Conrad Gyula három archaikus ízű rézkarca, Szőke Endre címlapja és Kozma Lajos belső díszei ékesítik a könyvet. Katona József Bánk bánját is kiadta. Az ódon ízű betűk, Gróf József fametszésű zárólécei, vignettái a legjobb empirekönyvek ízét, zamatát lopják vissza.

Az amatőr-könyvek kiadásával járó díszítő feladatok több új nevet vetnek felszínre. Tehetséges, tanult, intelligens iparművészek jutnak így munkához, kik eddig névtelenül várták az idejük eljövetelét. Így Gróf József pompás fametszete díszíti a most megindult Sacelláry-könyvek második darabját, Puskin Pique-Dame-ját.

A Pique-Dame egyébként megjelent kevésbé díszes, de ugyancsak ízléses kiadásban is. A "Genius-könyvtár" sorozatban. A Genius kiadótársaság "Nagy írók nagy írásai" címmel a világirodalom néhány értékes termékét bocsátja közre előkelő ízléssel kiállított kötetekben. Eddig Dosztojevszkij és Balzac egy-egy műve jelent meg.

A gyomai Kner Izidor könyvnyomtató cég, melynek kiadványai eddig is a legfelsőbb fokát jelentették a magyar könyvművészetnek, hosszú és kényszerű hallgatás után ismét életjelt adott magáról. Három apró füzet került ki a műhelyéből, régi magyar históriák, fabulák, közöttük Heltai Gáspár egyik históriás könyve. Király György rendezte sajtó alá e három művet. A díszek Kozma Lajostól valók. Knerék nagy szeretettel adtak harmonikus külsőt e ritka irodalmi kincseknek. A szedés, a díszek, a fametszetek tökéletes egységbe formálódva, a régi magyar szellem erőteljes, dús lüktetését varázsolják elénk. Mintha régi hangszerek búgnának fel valamelyik fülledt nyári délutánon, vagy pásztorsíp hangja szállna felénk az őszi napsütésben fürdő szőlőhegyekről. Íme három olyan könyv, hol a forma, a tartalom tökéletesen egy.

A Kultúra könyvkiadó társaság tíz gyönyörű magyar népmesét adott ki egy kötetben "A beszélő madár" címen. A meséket ifjabb Gaál Mózes gyűjtötte egybe, a könyvet Szántó Lajos díszítette. A művész számolt azzal, hogy gyerekeknek rajzolt, ahol a pozitivitás, a szemléletessé tevés a vezető szempont. A keretdíszek, a könyvfedél, a rajzok igazán artisztikusak.

Révai testvérek Lengyel Géza fordításában Muther "Geschichte der Malerei" című művét adták ki. A Göschen-sorozat igénytelen öt vékony kötete bőkezűen kiállított, illusztrált könyvvé testesedett.

Nem tartozik szorosan a grafika körébe, de meg kell emlékezni Cserna Juliska könyvkötő tevékenységéről. Ő is vérbeli könyvművész. A könyv lelkét vetíti a külső felületre. Mesterségbeli tudás, találékonyság, anyagismeret egyesül a legraffináltabb ízléssel és korismerettel. Asszonyi gyöngédséggel ékesíti a könyveket, gyakran a grafikai részt is maga látja el. És hozzátehetjük azt is: hogy kitűnően.

Soha annyi fordítás nem látott napvilágot, mint manapság. Ez a tömegtermelés helyébe közgazdasági terminussal élve "kvalitásmunka" lépett.

Kívánatos volna, hogy a most felszabadult energiák majd később, mikor intenzív könyvtermelés indul meg, akkor is kellő elhelyeződést, munkaalkalmat találjanak. Ne csak az amatőr-kiadások legyenek ízlésesek, díszesek, hanem módjával és a célnak megfelelően azok a könyvek is, melyeket nagyobb tömegeknek szántak.