Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 2. szám · / · Figyelő

Lengyel Géza: Biró Márta műhelyében

Bevallom, nem minden irigység nélkül néztem meg Biró Márta könyvkötőműhelyét s munkáit. A képzőművészeti alkotást a maga egészében soha sem tudtam elvont spekulatív folyamatnak tekinteni, az embernek az anyag felett való győzelmét láttam benne, vagy még inkább megbarátkozását összeforrását vele. Soha sem tudtam megfeledkezni a művészetek kézműves-elemeiről s mesterségbeli rokonságairól. Nem először írom le - amit természetesen már mások is, hasonló módon s másként, előbb és később kifejeztek - hogy a modern festőművészet egyik-másik irányának gyökértelensége onnan van, hogy manapság nemcsak lehetséges, hanem típus az olyan festő, aki az ecseten kívül más szerszámot sem ismer, régebben ez alig volt elképzelhető. A képzőművészet szeretete s a megértésére való törekvés is, azt hiszem, együtt jár valami benső érdeklődéssel, kíváncsisággal, szeretettel mesterségek és anyagok s az ezerféle procedúrák iránt, amelyek révén a holt anyagból valamely meghatározott célt szolgáló tárgy, eszköz válik. Az ilyen vágy vagy ösztön folyton arra sarkalja az embert, hogy igyekezzék egyik vagy másik anyagot s eljárást meghódítani, magyarul szólva, megtanulni valamely mesterséget kezdetétől végéig: tervek, amelyek nem valósulnak meg, míg közben elmúlnak az évek. Innen irigységem Biró Márta iránt, akiben megvolt az energia, nekifogott a könyvnek, papírnak, bőrnek, csiriznek, kijárta a könyvkötőmesterség iskoláját itthon és Münchenben s most kétszeresen érezheti azt az örömet, amit érez, aki polcáról leveszi bőrbekötött, erős és mégis könnyen felnyíló, formás, színes, aranyfelírásos könyvét: az ő műhelyének, az ő kezének, biztos ízlésének alkotásai ezek a szolid eleganciájú tárgyak. Kötésein első sorban a mesterségbeli becsületesség imponál. A könyvkötés régen csábítja a dilettantizmust s aki ezzel szemben az alapos, kemény munkát becsüli, annak bizonyos elégtételt jelent, hogy még ebben a mesterségben is, amelyet "könnyűnek" szoktak jelezni, a felületes műkedvelők lélegzete oly hamar elfogy s oly szépen érvényesül az, amit tisztes iparnak mondanék, e kifejezés minden megszokott mellékíze nélkül. A könyvkötés: ipar, sem ízlés, sem fantázia, sem a tehetségnek bárhogyan nevezett megnyilvánulása nem pótolja az anyag kifogástalan megdolgozását. A könyvek elsősorban azért kerülnek a könyvkötőhöz, hogy hosszú s gyakori használat alatt se rongyolódjanak el, hogy kibírják a szeretet viszontagságait. A céltudatos emberi munka s a művészi teremtés teljes harmóniájának bizonyítéka gyanánt ez a két cél - tartósság s szép külső - egy úton érhető el. Amilyen nemes megjelenésű anyag a bőr, amilyen jól esik nézni és fogni, épp oly nehezen pusztítható el, s minél gondosabb és kecsesebb megmunkálása, minél precízebbek a könyv hátának bordái, minél feszesebben simul a táblára a szaffián, vagy a maroquin, annál nyugodtabban tehetjük a könyvespolcra - lehetőleg szabadon, védőtok nélkül, mert nobilis megjelenéséhez a gondos használat nyomai is hozzátartoznak. Magamnak is jobban kellene ismernem a mesterséget, hogy elmondhassam, hogyan harmonizál a jó könyv a kötés anyagában, színében, papírjában, díszeiben, szóval egész stílusa hogyan határozza meg minden részletét. Biró Márta könyveit e stílszerűség, alkalmazkodás, dísszel, aranyozással, felírással diszkrét tartózkodás jellemzi. Műhelye nincs berendezve tömegmunkára, hanem egyéni, minden ízében művészi produkcióra, amely természetesen nemcsak a könyvhöz, hanem tulajdonosához is alkalmazkodik. Sajátságos - nagyon könnyen magyarázható s háború előtti gazdasági szempontból mégis sajátságos - jelenség, hogy milyen jól érvényesül ma ez a kézművestermelés, amelynek néhány évvel ezelőtt még bizonyára rendkívüli nehézségekkel kellett volna megküzdenie. Nem volna-e könnyebb dolga Ruskinnek és Morrisnak ebben az agyongyötört Középeurópában, mint a tizenkilencedik század Angliájában volt? Kétségen kívül a szegénység fényűzése - olykor pazarlásra - juttatja jogaihoz a kézi munkát ott, ahol a gépenergiával mindennél jobban takarékoskodni kell. Ebben a nyomasztó szegénységben jóleső vigasztalás szép és jó munkát látni. S hol annyi holt és élő mechanizmus kényszerül tétlenségre, irigylendő s egyúttal biztató jelenség, aki sokat, becsületesen, művészi tartalommal dolgozhat s a jó mester örömével veheti kezébe műhelye termékeit.